Lénárdos haiku

De olyan jó, a gyerek, ha már labdázik
veled. A mosolyt tanítottam én,
mint Schubert dalát, lágyan. A lélek táncát

Veled táncoltam, Puha párnák közt fényre,
báj énekére. Ne legyen beton
az utad. Légy feszület ott s térdelek.

előtted. Ima töredékei hangom.
A világ templom benne veled él
lelkem. Gyerekként labdát gurítgatok én.