Szigligeti vár, romos kövei,
már régóta szeretnék elmesélni,
volt egyszer egy kék ruhásnő
ki sokáig titkolta, Ő a várkirálynő.

Régen amikor a szél vágya
átrohant a rónán, meglátta,
azt a gyönyörű lányt aki
virágot szedett és könnyezett.

Ő volt az aki minden nap
átváltozott aranyfésűs virágnak.
S a széllel áttáncolta az éjszakát.
Karjaival ölelte a szelet,
s ringva hajolt, ölelkezett.

Varázslat alatt élt, senki sem tudta,
igazán csak akkor szerethet újra,
ha a szél virágként öleli,
S egy kicsit engednek gyökerei.

Egyszer arra járt egy festő
s az éjjeli fény megbabonázta.
Az aranyfésűs virágot váza
fogságába rejtette, hogy lefesse.

Másnap a váza üres volt, csak fénylett.
a festő rájött, hogy a virággal mit tett
A varázslat megtört, s a réten
az átváltozás nem lett többet.

Ott messze szaladt egy kékruhás lány
Kergette a szél fodrozta ruháját
Csak a virágok látták, ahogy szaladt
Mily csodás királynői alak.