/Lénárdos haiku/

A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint  a madárnak, messze repülnek,
S a kar együtt integet új élmény vágyat.

De ha titokban nyúl, érzéssel, utána,
a kitárt újjak araszok, nézik
az érintés valóság akaratait 

Vajon hól érint két távolabbi ujjbegy,
szétrakott újjak közül érzékiségben,
hogy ne vedd észre, mégse az intimitást?

Vajon mit jelent a jel, melyet értek én 
fájó hiányban, érintés nélkül.
De más ki nem tud semmit, hogy értékeli?

A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint  a madarak, messze repülnek,
S a kar egyedül  int már örök búcsúzást.