1849. október 6. emlékére

Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat, de egy fa
odanőtt. S az árnyéka halk szavú csendet

követel. A volt hatalom, ki büntettet.
Mártírokat ölt, ott, Aradon. Folytatja
ma is másképp, más hatalom. Az Olt hangja
egy nagy tiltakozás, a bitófák felett.

Volt, kit lelőttek másokat őrületbe,
egymás után bitófához vezettek le...
Országunk megrogyott pillanat, döbbenet.

Most csöndben nézd, a téren árnyékban nőnek
a mártírok emlékei. Ők adnak fényt.
Ha hold rájuk vetül, mozognak árnyként.