Elmondtam „Az aktív idősökért” Pécsi Szenior Akadémia
3.szemeszterének záróünnepségén

A jövő, szárnyakon megjelent,
s mi hallgattuk, mint a végtelent..
Magunkat kérdeztük, ki, mi vagy,
s az előadások, mialatt
felénk szórták, tudás fényeit,
diákok lettünk megint.
Szaladó évek bár nem irtunk
dolgozatokat, jutalmunk
egy-egy értékes oklevél.
Ahogy a lelkedben zenél,
s hallom a dalt megint énekelnek,
mint ősszel a zizzenő falevelek.

Csak egy hang s benne, száz dal vagyok
Ajtót nyitok, ajtót nyitok
hogy meghalljam a világ baját
mindenkinek saját zaját.
Széthulló világunk terrorja
felfedezhető. De itt sztárja
lett mindenki a tudásoknak.
s az előadók így határoztak.
És jönnek a szerdák ez a rend
s mindegyik tanuló megjelent.
Mert jövünk, ha csak esti a fény,
mert mi lennénk, a sok jövevény.