Itt a nagy köveket, amott az árnyékokat
kerülgetik a bogarak. Futrinkák bújócskáznak,
s közben azt keresik, hol lakjanak.
Az ősz jele van itt. A szellő már susog,
a fák morognak, rázogatják a lombot.
A tettyei romokon átsuhan a fényben
a délutáni szél, virágterítéken lépdel
s itt-ott kutat. Még látom a kopott padokat.
Hanyatt fekszik egyiken a Nap,
s amott egy szarka csörög madár mondatokat.
Egy fa alatt rigó keresgél, csipeget,
s ha nem talál semmit, odébb ugrik egyet.
Nézem, mily könnyed, s lágyan múló az idő.
Fényében a vágy, csak elképzelt szerető.
Gyengülő fénybe csomagolom lelkem.
Már tudom, hogy az ősz is könyörtelen,
s egy vitorlázó gém elrepült felettem.