A spirális fényt
megkerültük. Most újra
kezdődik egy év.
|
cs 01/05/23
Lénárd József
Szín hatalmával rám telepszik ' hosszú ősz.
Végsőt hazudja a bújócskás nyár.
Lassan már csak emlék a kis szakadt kabát.
Bogarak hada az avarban szaladgál.
Benne lakna még régi napárnyék.
Szaladj, hogy érjed utol egy kedves percet
|
cs 12/08/22
Lénárd József
A mozdulatlanságban keresem a mozdulást. Most üres a fonott kosár. Benne volt a jó akarás, a sok bukta, gyümölcs, s a sok gyermekkéz, mely sokszor belenyúlt. Mindig, valamivel adakozott. Ma, a kínálat csöndje simogatja.
|
575575
Csak egy mozdulat, és a bizonyítékot
a táskájába tette. Nem vették
észre. "Lőttek. Zavargás. Elhagyta" termet.
Így menekült meg. Soha erről nem beszélt
senkinek. Félő érzés tovább élt
lélek útvesztőjében Megint csak lőttek.
|
Weöres Sándor gondolatai alapján
Felfele mutat a kereszt felső ága.
Örömhírt tudat másokkal. Nekünk,
törött vér virágai kétfelé szaladt.
Fogják a szögek. Kapaszkodnak a kezek,
az ütött vasba, mint őrzött lelket
A test végzete kereszt, érted s értem is..
|
cs 10/06/22
Lénárd József
Az aradi vértanúkra emlékezve
A téma választott mindig engem.
Az átélés szabad formája
ott szalad akkor is, ha vádol
nem gáncsol, csak rossz a szerepem.
A múltból lehet meríteni,
csak tisztogatni kell sokat,
azt a kevés fényt megtalálni,
s leírni a meglelt sorokat.
|
sze 10/05/22
Lénárd József
575575
A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz,
a láthatóság s az elképzelés,
óriási világok peremén, varázs.
.
Ha a határon átlépsz, nem mindig látod
a képzelődés elképzelt képét,
mert önmagadban rajzolt kitaláció.
.
De ha szépséget szemeddel érzékeled,
|
sze 10/05/22
Lénárd József
575575
Jó tévedésben élni, mert utána jön
mindig változás. Te legokosabb
asszony ezt nagyon tudod, várom a hangod.
Úgy látom, megtört a varázs. Talán
nevén vagyok már én is, augusztus
óta nevezve, felejtésnél hosszú utamon.
Finom lelkeddel simogattad vénülő
|
szo 09/17/22
Lénárd József
Itt a nagy köveket, amott az árnyékokat
kerülgetik a bogarak. Futrinkák bújócskáznak,
s közben azt keresik, hol lakjanak.
Az ősz jele van itt. A szellő már susog,
a fák mocorognak, rázogatják a lombot.
A Tettyei romokon átsuhan a fényben
a délutáni szél, virágterítéken lépdel
s itt-ott kutat. Még látom a kopott padokat.
|
A nap, ahogy a dombok mögé szökkent,
Úgy hallgattak a rozsdásodott bokrok.
Foltjaikkal takarták a földet.
Egy-egy sugár még lemaradt s dalolt
a víz tükrén, vibráló fénycsíkot.
Messze daruk, mozdulatlan gémek.
Ott az új, itt még a régi sikolt.
Kétkerekű ásítását nézem,
|
sze 08/31/22
Lénárd József
575575
Csak lassan megyek. Hosszú az út, utolér
árnyékom. Messzi ahová megyek
születésnapomon még földi rab vagyok.
Feltétlen fontos együttes beszélgetés.
Pontosan készen állok, az időt
tanulom s belebotlok, ha nem vigyázok.
|
575575
Hát elmúlt pár év és újra úton leszek
Nyolcvannegyedik évet elhagyom.
Felelős ég hajt, s vajon mit kell még tennem,
hogy a hatalom, amit rám mért, megtudjam.
Mást anélkül is cselekszem, csábít
a hogyan. Meddig élek, s lám itt az Isten.
|
575575
Most mozdulatlan. Látod a víz tükrében
a csöndet? Hosszan eltűnő árnyék
vagyok. Kereslek. Itt-ott egy madár rebben
árulkodóan. Kivár, ahogy én Téged.
"Hosszú, forró nyár", fázom emlékét.
/Elvágták a telefon új vezetékét?/
|
Az álmom felszabadít napjaimból.
Várom az estét, hogy vele lehessek.
Érzem, csukódik a szem, zsibbad a kar,
csak épp, hogy betakarta testem.
A gondolatok messzire visznek.
Zúgó tenger morajlását hallgatom.
Kereslek fent és víz alatt.
s átölel minden hatalom.
Nagy fájdalmakkal küzdök.
Kezem mozdulása akad.
|
szo 05/14/22
Lénárd József
Amerre csobog a kis patak, átugrál
apró köveken, játéktajtékot
|
sze 04/13/22
Lénárd József
575575
A sirató tél fagyott hóval takargat.
Fehér lepelben a haldokló táj.
Jégvirágos ablakok néznek dermedten,
táncukban mattul az üveg s a kinti táj.
Siető esték, pinceajtó, zár.
Csikorog a rozsdás kulcs, vad dülöngélés.
Hamis az ének. A puha hó tetején
úttalan utak, vakít a fehér.
Amerre még csak ellátsz, dalol sok legény.
|
sze 04/13/22
Lénárd József
Ha uralkodni akarsz, a népen
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.
A tanulatlant idomítani
könnyebb, adjál kezébe cirkuszt.
S ki hazugságon nevelődött
Nem ismeri fel a himnuszt.
Így éltünk a kommunizmus alatt,
s az új nemzedékek, nem, értik
mi itt a probléma, s az akarat
|
575575
Az elmúló tél jár az eszembe. Az új,
a születendő, gyönyörű tavasz.
A tél takarója már mindig vékonyabb.
Kék mályvavirág, utána az ibolya,
a hóvirággal bújócska, s a nap
csók leheletben sugár, szerelmet bújtat.
|
cs 01/13/22
Lénárd József
Ragyogásokat, vagyont. pénzt, nem kívántam,
csak kis kenyeret, hívogató fényt,
halk szót, és szeretetet, az emberséget.
Izzik szemedben a vágy, arcodon látszik
a bizsergés, mely elárulja mit
szeretnél adni, kapni. Egy megérkezést.
Születésnapod, Édesanyádat öleld
át, köszöntsed, hisz ő kínlódta ki
a születésedet, hogy ünnep legyen ma.
|
Bosszantó, saját gondolataink más név
alatt, csillogó arany utakat
bejárva, besározzák, titkolózásban.
|