Hiába bújsz el, éveid ölelnek.
S emlék szépeid lassan felejtett
ünnep. Egyedül maradsz. Kezed is remeg.

Mitológia. Elhitt új erő. Lomha
már a lendület. Öregség a szó.
Megaláz a szeretet sok-sok hiánya.

Arcom könnyével köszönöm. Törölgetem,
úgy maszatolom, hogy ne lássa már
senki. Apró boldogság. Megszárad, s hagyom.

Mint kis csobogó patak, szaladok én is,
sok-sok híd alatt, köveket lépek,
hogy megmaradjak szomjat oltani.

Virágteríték siet, előttem matat,
megkötözgettem csokraimat.
Nem hervadó virágok, mind mosolyognak.

Hosszú, forró nyár, hallod a csodás zenét?
Akár a világ, kísértetei.
Suhogásokat, mindig, megköveteli.