A versírás már, megszakított egy régi
öreg vágyverset. Szomor’ mindenki.
Virágos temetőben hosszú a menet.
.
Temet ma minden ember lassú verseket.
Édesanyám nem, nem mehettél el!
Látom a mozdulásod, intő kezedet.
.
Édesapámat, ha keresem, jobban fúj
a szél, erősen tartom magamat,
az orkánból is zúgja az üzenetét.
.
Judit, már nagyon messze, imádkozz érte,
aki ismerte, feleségemet.
Nyolc hónap keresztüli élet s vége lett.
.
Új házasságban Edittel. A két virág
ölelgeti át, s vigyázó kezem.
Mégis elment, itt hagyott, Őt is temettem.
.
A két rózsaszál, s én együtt siratjuk már,
a múlt rohanó jelen hiányát,
az alkotó, szerető, vágy Édesanyját.
.
A könnyező már megszakított egy régen
elmondott verset. Szomor’ mindenki.
Gyertyás temetőben lassú a menet.
A versnek formája van. Aki ezt nem tudja tanulja meg! Azért tan, verstan
