Csillogó-villogó, szépséges megavárosokban 
Sem feledhetők az emlékek, a gyökerek
Kicsit el kell vonulni és mindig előjönnek, előtörnek
Köszönöm azt az önzetlen szeretetet
Már-már túlzó rajongást, odafigyelést
A nehéz idők során a végtelen kitartást
Amivel nap mint nap megajándékoztatok
Amíg csak éltetek, bár még élnétek.

Rózsák tere
Szívem egyik csücske
Nem csalódtam Benned
Tegnap sem és ma se.

Erzsébetváros, Rózsák tere, 2023. április 29.

Összeszorult szívvel 
Beszűkül a lélek
Nem veszed észre 
A sok jót és szépet.

Vidáman és lazán 
Felengedve élhetsz
Azonban sosem leled meg
A messzeséget.

Kell lenni célnak
Küzdelmek után sikernek
Örök kudarcokkal
Elvesznek az értékes évek.

Szívemben a kínzóan szép múlt emlékei
Hiányolom őket igen gyakran vissza
Sorra hervad el minden virág és csoda
Megélted már, vagy csak szeretted volna?
Semmit nem veszítesz, vállald be újra
Legyen szivárványos az ég alja.

Nehezen tartható dolgok mindezek
Pedig jónak lenni mindig megéri
A becsület és a hűség pedig nagy érték
Konzervatív talán, de mégis felemelő
A kevesek, kik ezek szellemében éldegélnek
Tiszta, finom lelküket nem emészti kegyetlen furdalás.

Dombocskáim között a tölgyek felett lemegy a nap,
A természet érzi, megállíthatatlanul közelít az ősz
A hatalmas erdő öles fái ringanak az esti szélben
Helyenként felbukkan még néhány kis színes virágszál.

Ha összedőlni látod a világod
És lerogysz egy külvárosi padon
Nem tehetsz mást
Csak menni tovább.

Tudom, kegyetlen nehéz lesz az út
De nincs más választás
Hallgasd a madarak énekét
Sétálj, emlékezz és élj.

Menned kell
Nem adhatod fel
Még szép pillanatok várhatnak
Állj fel és indulj.

Eltelt hét tartalmas év
Ülök mégis tétlenül
Naponta eszemben vagy
Várlak reménytelenül.

Sétálnak tovább az évek
Mígnem időnk lejár
Egy csoda, hogy voltál
A szívünk egybe nőtt régen már.

Moszkva, 2022. április 15.

Vajon él e még a hatalmas hollóm Kijevben?
Hol rengeteg sétám közt ezer csodára leltem
Most Moszkva köveit koptatom
Az emberek itt sem mások
A sült hal épp olyan finom
 A krumpli itt is kaporral teli.

Már oly sok élet elszállt
Minden virág szirma leesett
Esőként hullottak a falevelek
Orkán szabdalta a rügyeket

Adjon a sors újra valós perceket
Minden napnak értelmes terveket
Megélhető, tartalmas éveket
Egészséggel teli életet.

Kis nosztalgia egy toronyház tetején:
19 évesen 1 évet dolgoztam a Paksi Atomerőmű építésén...

Séta közben egy csodás kis tóra leltem
Egy hatalmas erdő kellős közepén
Nézem egymagam a csendes tavat
Sehol egy lélek, sehol egy rezdülés.

Hirtelen megpillantom a tekinteteteket
A szivárványos víztükör szélén
Öröm és könnycsepp és egyre több könnycsepp
Gyönge szívemben boldogság és gyötrelem.

Boldogtalan pillanat kijutott bőven
Boldog oly ritkán - könnyem is kicsordult
Vidám lelkem néha gúnyolták páran
Kevertek is mindig, mint laposféreg fája odvában.

Nem félek a fájdalmaktól
Megedződtem régen
A sunyi érdekbarátkozókon
Átlátok már nagyon könnyen.

Ki tudja meddig tart még ez az élet
Minek tépitek egymást ostoba emberi lények
Hiszen oly szépen is lehetne éldegélni
Egymásra odafigyelni, sokat beszélgetni
Szép tájakat felfedezni, padokon elmerengeni.

Olyan őrjítő, hogy ebből az életből
Egyszer ki kell folyni végleg,
Megszűnik minden, se sóhaj,
Se ölelés, se hangok, se képzelet.

Se levegő, sem színek, sem gondolat
Lassú porladás, apró csontokig elégés
Vagy egy vízsugárral örökre eltávozás
És semmi több, vége, mindennek vége.

A káprázatos Máré vári panoráma
A kis csermely a meredek hegy alatt
A hatalmas fák és a terebélyes lapulevelek
Kristálytiszta levegő és nyugalom
Örök emlékek, ismételni kell.

Most egy másik jövőbe érkeztem
Hat órával előttetek járva
De gyakran a múltba révedek
A fél világ választ el minket
Mégis közel érezlek benneteket.

Ablakom alatt ismét 
Virágba borult a mandulafa.

Apró méhek hada 
Szorgoskodik rajta.

Ami már elmúlt
Soha sem jöhet vissza.

Próbálj meg újra nyitni
Máshogy, másképp, de újra.

2021. 03. 27. Káposztásmegyer