Csillogó-villogó, szépséges megavárosokban 
Sem feledhetők az emlékek, a gyökerek
Kicsit el kell vonulni és mindig előjönnek, előtörnek
Köszönöm azt az önzetlen szeretetet
Már-már túlzó rajongást, odafigyelést
A nehéz idők során a végtelen kitartást
Amivel nap mint nap megajándékoztatok
Amíg csak éltetek, bár még élnétek.

Sokfelé vetett azóta a sors, hogy elmentetek
De mindenhova magammal vittelek Benneteket
A szívemben és lelkemben beépülten
Mindig ott voltatok velem, kísértetek mindenfelé engem
Rettenetesen sajnálom, hogy a küzdelmes történet 
Nem folytatódhatott már tovább Veletek, Értetek
Talán még ki sem nyílott a virág és a világ
Mikor már elmentetek, sajnos korán elmentetek.

Az élet és a sors törvénye ez, befolyásolni nem lehet
Mégsem lett igazán kerek, amiért fájdalmasan küzdöttetek
Túl hamar elmentetek, alig nevettetek, csak szenvedtetek
Nem élvezhettétek a gyümölcseit harcotoknak
Unokáitok már nélkületek cseperedtek, emberesedtek
Pedig hogy vártátok őket, imádtátok volna szépségüket
És még meg sem köszönhettem igazán Néktek mindazt
Amit kaptam Tőletek, amiket értem tettetek
Őszintén szeretlek és szívemben őrizlek Benneteket
Amíg csak élek Veletek, mindig mindenhol csak Veletek.

Moszkva, 2023. augusztus 17.