Oly élhetővé vált már minden
Gördülékenyen haladt az élet tovább
Szinte el is hittem, hogy így is lehet
Enyém is lett ez a ragyogás.

Váratlanul egy pillanatnyi kihagyás
Egy belefeledkezés, nem figyelés
Majd összeomlik szinte minden
Lelkem a porba hull, a harmónia elszáll.

Állok némán órákon át egy falnak dőlve
Körülöttem mosolygós, nyüzsgő emberek
A bambuszok takarásában, a kis tó előtt
Némán vártam és csak vártam a csodát.

Másnap sem leltem meg az énem
Keservesen kutattam régi önmagam
Oly törékennyé vált szinte minden
Az egész lényem beleremegett.

Van még ezek után hová felállni?
Érdemes ezt folytatni így még?
Összetört szívem tudja, érzi
Minden egy illúziót ért csupán.

Próbálom lelassítani a perceket
Visszafogottan lépkedve tovább
A metró aluljáróban is felszakad egy régi seb
Kergetnek az emlékek, bevonzottam ezt is talán.

Káposztásmegyer II., 2024. július 4.