Édesanyám mosolya,
mint a nyíló rózsa
Édesanyám ölelése
mint a lágy kenyér
Hozzá semmi fel nem ér
Édesanyám jó szíve
a tavaszi nap fénye
S minden testvérem belefér t /6!/

Anyák napjára

Miért csillog könny akkor a két szememen,
ha oly sok év után is rád emlékezem,
hétköznapok monoton egymásra telnek,
de rád nem csak Anyák napján emlékezek.

Akik boldogan hallgatták
Gyermekük első szívverését
Vigyázták minden kis rezdülését
Értették gyermekük üzenetét

S mikor megszületett a várva várt csoda
Édesanyának volt a legboldogabb mosolya
Minden mozdulatát vigyázták
Szeretett gyermeküknek az édesanyák

Magamban mindig tereket hagyok,
hiába izzaszt nyár, szorít a tél,
bennük él még Anyám, ki rég halott,
és szól hozzám, ha hallgat is mesél.

Tudta, én nem hittem, gyorsan elmegy,
a világ üres lett, csendes a ház.,
képek, tárgyak, nagy rideg termek
maradtak csak, és az örök gyász.

.Eljött ez a nap, mint minden évben
Hóvirág köszönt szerényen
Női szívet a szeretet boldogítja
Béke öleli át e szép napra

Látjátok milyen szépen süt a nap?
Kedvesen sugara simogat
Virágok nyitják kelyhük
Madaraknak is vidám énekük

Várom jöttödet,
A télnek végét,
Napsugár melegét,
Tavasz kezdetét.

Nyár múlását,
Kalász aratását,
Kévék kötését,
A megelégedését.

Várom jöttödet,
Csöndes léptedet,
Halk hangodat,
Szerető szívedet.

Igéző szépséged,
Meleg ölelésed,
Szellő ringató,
Sugárzó békességed.

Nő vagyok, egyszerre szelíd, kedves, de vad, 
Két karom tárom, ha ölelésem kéred,
de bezárkózom, ha nem érzem bizalmad,
s félek, ha csorbát szenved őszinteséged.

A nő olyan, mint a hóvirág,
az újjászületés hírnöke,
karjában kitárul a világ,
méhében a jövő gyermeke.

                Nőnap ünnepére.  /Pályázatra/

Három szál liliom nőtt szüleim kertjében
Kinyílt a kis bimbó, kivirult kéken
Szüleink nagy örömére
Tiszta égbolt ragyogott mindig felette

Édesapánk meglepte a három virágszálat
Szeretettel ölelte Édesanyánkat
Mikor eljött a nap, hisz vártuk már nagyon
Virágcsokorral köszöntötte az ünnepnaposokat

Gyere bátran, és kérdezd meg őket...
ki tartja össze a kicsi családot,
ki simítja gondban ülő homlokod...
kérdezd hát, mért szeretjük a nőket?

NŐ – SZIROM Pályázat.

TAVASZ SZERELMESE
Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.

Amikor Rád nézek félve titokban,
a megszokott nyugalmam rögtön elhagy,
felgyorsul pulzusom, a szívem dobban,
mert Te nekem a legszebb teremtmény vagy.
Könnyedén lépkedsz tavaszi pázsiton,
felizzik Tőled bús, szerelmes lelkem,
csak a bőrödről, ajkadról álmodom,
nélküled eddig nyugalmam nem leltem.
A bú, a szenvedés nyomban elenyész,

    A kerek erdő szélén élt és lakott két, vén öreg tölgyfa. Az erdőtől kicsit külön váltak, mivel az ő életük sokkal régebben kezdődött, mint a sokaságé.  Számtalan vándor pihent már meg hatalmas ágaik oltalmában a nagy, nyári melegben. Sok mindent megéltek már ők ott ketten, hozzájuk jártak tanácsért még a bölcsek is.

Egyik nap délutánján a falu kakasai összejöttek a réten, hogy eldöntsék, ki tud nagyobbat kukorékolni. Aki megnyeri a versenyt, az lesz a bajnok, és minden kakas és tyúk a kedvébe fog járni. Összes kívánságát teljesítik, és az alattvalóik, kötelesek lesznek naponta egy jól megtermett gilisztát felszolgálni uruknak.

Veresegyház fő utcáján
Árván állt egy házikó,
Rogyadozva, s álmában is
Egy szebb jövőt áhító.

Sok jó ember felrázta a
Csipkerózsa álmából,
Egyenes lett, mint egykoron,
Rég meggörbült hátából.

Fehér fala frissen meszelt,
A kapuit kitárta,
Hogy megnézhesd féltve őrzött
Összes kincsét a házban.

 Attila nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun-magyar népre.  Az uralkodáshoz szokott őseink  emlegették még Isten ostorát, kinek fél világ hódolt, kardja előtt pedig minden nép meghajolt.

   Szálljon ezer áldás ...