A Haza ott van ahol megfogantál anyád méhében, megszülettél és boldogan vártak szüleid.
     Van egy otthonod, ahol felnevelkedtél és van hová hazamenned és biztonságban érezheted magad. Ott él a családod, a testvéreid, a rokonságod, barátaid.
Van egy városod, ahol a házatok áll és egy országod, ahol boldogan élhetsz. Ezt remélheted.

Honvágy fennkölt nemes érzés,
Hazahív bárhol jársz és élsz.
Mint Riskának a pányvája,
Engedi, majd visszarántja.

NEM FELET MEG...

Ó - hányszor dobták vissza verseim,
galibát okoztak mások érzékszervein,
nem sértegettem írásaimba senkit,
csak leírtam az igazat a valódit.

Nem igaz, hogy a világ csak bűnös fészek,
csak a hőbörgők lehetnek, bátrak merészek,
valóság talaját sokszor nehéz látni,
sosem kell a regnáló hatalmat imádni.

AHOL SZÜLETTEM

Hol zátonyi homokdombok Drávába érnek,
Középrigóci erdők büszkén ott őrködnek,
Alázattal hajolnak fűzágak a vízbe,
Hagyom szemeimet ebben gyönyörködve.

Míg gondolatom emlékeimmel játszik,
Addig lábaim elértek a kőgátig,
Egy séta e háborítatlan vidéken,
Drávának sellőjét ide megidézem.

Millió kísérlet,
hogy minden jobb legyen,
millió ígéret,
nem tesznek ellenem...
csak ígéret marad,
míg ők dorbézolnak,
a kincstárunk apad,
ártatlant vádolnak...

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel
Ne aludjon a hazaszeretet el
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban

Őrzöm a tüzet a szavak ritmusában
Melegedjen mellette, kiben hazaszeretet van
Melegedjen mellette kinek lelke fázik
Tűz őrzői vigyázunk, messzire világít

Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?
Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják

Látod kicsim, itt a földgömb
A mi hazánk egy kis pont rajta
Kárpátok hegyei átkarolja
Magyarul  beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének
Panaszok és keservek

Magyarul becézett édesanyád
Bölcsőd ringatva vigyázott rád
Első szó is ajkadon magyar
Ne feledd soha, ha az idő mást akar

Ülök az örvénylő Duna partján,
nézem a múlt s a jövő habjait,
összeolvad tegnap s holnap is tán
s nem érzem a "volt" fájó napjait.

Mert volt egy haza, déltől északig
húzódott a tengertől egészen
fel a lankás és hűs Kárpátokig,
mint gyöngyszem a tenger rejtekében.

Mostanában oly sokszor gondolok arra,
Miért lobban lángra hegedűm dallama.
Talán mert tavasz van, minden újjáéled,
Szívemben, lelkemben újak az érzések.

Tavasz köszöntött a Béke szigetére,
Mit körbe vett a tó lágy zizegése.
Béka Breki, vidám éneke zengett ott,
Amit a Becses Béka lányka hallgatott.
                                                                 
Béka Breki, sokáig csak fújta, fújta,
Mint patak meder, kiszáradt a torka.
Választ várt a szerenádjára,- de addig is-,

Emlékszem. Már ősz volt. Hűvös,
fáradt és bús őszi este.
Mondani akart valamit,
de megremegett a teste.
Láttam, nem mert megszólalni...

Akarom is, lehet, mégsem,
hogy most szeress engem,
a tavaszi lágy szellőben,
a világgal szemben

dacolva a szerelemért,
hogy érezzük egymást,
nem törődve azzal, ha más
tán mindent máshogy lát

és félreért, csak maradj itt,
ölelj két karoddal,
érintsd meg egy leheletnyit
lelkemet csókoddal.

2019. május 11.

tágra nyitom kis ablakom
szökkenjen be rajt'  tavasz
ez legyen a legszebb napom
lehessek újra kiskamasz

/50.éves házassági évfordulóra: 1969.05.29./

Emlékszel  még?
Május volt, s nyíltak az orgonák
Margit szigeten rigó fütyülte dalát
Huncut napsugár ragyogott le ránk
A Duna csendesen andalgott tovább

Emlékszel  még?
Ültünk szótlanul egy padon
Csodáltuk az aranyhalakat a tavon
Átölelted vállam, s mondtad:
„-  Szeretlek nagyon!”

Megtartalak, mint fa a levelet
S akkor engedi el, ha itt az idő
Mint égbolt a gomolygó felhőt
S akkor hull le, ha esik az eső

Megtartalak, mint holdat az éjszaka
Akkor búcsúzik, ha jő a pirkadat hajnala
Mint virág a reggeli harmatcseppet
Az élteti, az ad neki életet

Még egy utolsó keringő!
Oly szép, oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj, jól vigyázz!

Száll a dallam repülünk!
Lelkünk zenéje jöjj velünk!
Látod könnyű, már repülünk
Utolsó keringő, volt szép életünk!

     Új nap virrad

Ha majd új nap virrad álmodásom után,
kitárom ablakom, majd ott állok némán,
elém ahogy tárul ez a csodás látvány,
ez a gyönyörű természeti mutatvány.

Látom ahogy a kerti kisajtó kinyílik,
mosolyogva jössz mögötted virág nyílik,
szemeimet dörzsölöm, ez csupán álmodás,
rajtam van még az átélt éjszakai varázs.