tágra nyitom kis ablakom
szökkenjen be rajt'  tavasz
ez legyen a legszebb napom
lehessek újra kiskamasz

/50.éves házassági évfordulóra: 1969.05.29./

Emlékszel  még?
Május volt, s nyíltak az orgonák
Margit szigeten rigó fütyülte dalát
Huncut napsugár ragyogott le ránk
A Duna csendesen andalgott tovább

Emlékszel  még?
Ültünk szótlanul egy padon
Csodáltuk az aranyhalakat a tavon
Átölelted vállam, s mondtad:
„-  Szeretlek nagyon!”

Megtartalak, mint fa a levelet
S akkor engedi el, ha itt az idő
Mint égbolt a gomolygó felhőt
S akkor hull le, ha esik az eső

Megtartalak, mint holdat az éjszaka
Akkor búcsúzik, ha jő a pirkadat hajnala
Mint virág a reggeli harmatcseppet
Az élteti, az ad neki életet

Még egy utolsó keringő!
Oly szép, oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj, jól vigyázz!

Száll a dallam repülünk!
Lelkünk zenéje jöjj velünk!
Látod könnyű, már repülünk
Utolsó keringő, volt szép életünk!

     Új nap virrad

Ha majd új nap virrad álmodásom után,
kitárom ablakom, majd ott állok némán,
elém ahogy tárul ez a csodás látvány,
ez a gyönyörű természeti mutatvány.

Látom ahogy a kerti kisajtó kinyílik,
mosolyogva jössz mögötted virág nyílik,
szemeimet dörzsölöm, ez csupán álmodás,
rajtam van még az átélt éjszakai varázs.

Megint itt vagyunk... és megint
ülünk egy szűk kórházi ágyon,
s míg az élet egyet legyint,
életed múlik egy hajszálon.

Álmomban láttalak,
Emlékeim között,
Homályos képeket,
A csendes perceket.

Halovány orcádat,
Törékeny testedet,
Terhek súlya alatt,
Megroppant térdedet.

Jöttél velem szemben,
Rég áhított szempár,
Elmerultem benne,
A múlt köszöntött rám.

Szeretlek Anyácskám!

Anyám, édesanyám mosolyogj ma rám,
úgy, mint régen, kicsi gyermekkoromban,
hogy régi, kisded, játszi boldogságomat,
egy röpke percre visszaálmodhassam.
 
Régen volt nagyon, még sűrű barna hajad,
nem koronázta be a derűs, ezüstös alkonyat,
Szép voltál és mosolygósan üde, fiatal,
- én felnéztem rád és imádtalak.
 

Két karoddal megöleltél
Karjaidban elringattál
Ha rossz voltam megdorgáltál
Ha jó voltam, simogattál
Ha beteg voltam virrasztottál
Ha távol voltam megsirattál
Kiskapuban mindig vártál

Két gyenge karodban tartottál,
amíg kicsi voltam, ringattál.
Nehezen jöttem, de te vártál,
és ha bánkódtam, vigasztaltál.

Édesanyám mosolya,
mint a nyíló rózsa
Édesanyám ölelése
mint a lágy kenyér
Hozzá semmi fel nem ér
Édesanyám jó szíve
a tavaszi nap fénye
S minden testvérem belefér t /6!/

Anyák napjára

Miért csillog könny akkor a két szememen,
ha oly sok év után is rád emlékezem,
hétköznapok monoton egymásra telnek,
de rád nem csak Anyák napján emlékezek.

Akik boldogan hallgatták
Gyermekük első szívverését
Vigyázták minden kis rezdülését
Értették gyermekük üzenetét

S mikor megszületett a várva várt csoda
Édesanyának volt a legboldogabb mosolya
Minden mozdulatát vigyázták
Szeretett gyermeküknek az édesanyák

Magamban mindig tereket hagyok,
hiába izzaszt nyár, szorít a tél,
bennük él még Anyám, ki rég halott,
és szól hozzám, ha hallgat is mesél.

Tudta, én nem hittem, gyorsan elmegy,
a világ üres lett, csendes a ház.,
képek, tárgyak, nagy rideg termek
maradtak csak, és az örök gyász.

.Eljött ez a nap, mint minden évben
Hóvirág köszönt szerényen
Női szívet a szeretet boldogítja
Béke öleli át e szép napra

Látjátok milyen szépen süt a nap?
Kedvesen sugara simogat
Virágok nyitják kelyhük
Madaraknak is vidám énekük

Várom jöttödet,
A télnek végét,
Napsugár melegét,
Tavasz kezdetét.

Nyár múlását,
Kalász aratását,
Kévék kötését,
A megelégedését.

Várom jöttödet,
Csöndes léptedet,
Halk hangodat,
Szerető szívedet.

Igéző szépséged,
Meleg ölelésed,
Szellő ringató,
Sugárzó békességed.

Nő vagyok, egyszerre szelíd, kedves, de vad, 
Két karom tárom, ha ölelésem kéred,
de bezárkózom, ha nem érzem bizalmad,
s félek, ha csorbát szenved őszinteséged.