Nő vagyok, egyszerre szelíd, kedves, de vad, 
Két karom tárom, ha ölelésem kéred,
de bezárkózom, ha nem érzem bizalmad,
s félek, ha csorbát szenved őszinteséged.

Nő vagyok, ki arra vágyik, hogy szeressen,
gyengéden, olykor talán egy kissé vadul,
hogy szerelmed érezzem, hangod kövessem,
és velem maradj, elválaszthatatlanul.

Nő vagyok, kedves, ki nem azt várja tőled,
hogy nőnapon virágot hozz, s ajándékot,
de velem legyél, nekem szenteld idődet,
s ha kérem, szerelmed legyen bizonytékod.

Nem kell fogadkozás, nem kell az ígéret,
de kell a szerelmed, és nem csak nőnapon.
Kell a gyengéd, de mégis kedves őrület,
hogy tudjam, közöttünk él még a bizalom.

Nő vagyok. Tán egy kissé vadóc, de szelíd,
így szeress, így akarj, így fogadj el engem,
hisz szerelmünk, mint rég, most is megrészegít,
csak akard, hogy ez velünk mindig így legyen.

2019. február 28.

Kép az Internetről