Két karoddal megöleltél
Karjaidban elringattál
Ha rossz voltam megdorgáltál
Ha jó voltam, simogattál
Ha beteg voltam virrasztottál
Ha távol voltam megsirattál
Kiskapuban mindig vártál

Soha nem volt üres a kezed
Egyforma volt mind a hat gyermeked
Mindenkinek mindig adtál !
S vissza Te kevesebbet kaptál
Hozomra adtad a tejet, zöldségeket
Etetgetted a szomszéd gyerekeket
Apróra osztottad szét szíved morzsáit
Boldogan ölelted kedves unokáid

Sors kegyetlen volt Veled
Rövidre szabta életedet !
Most nélküled itt vagyunk árván
Minden nap emészt a hiány
Melyet miattad elszenvedünk
S nem vigasztalja senki szívünk
Sírodra egy-két virágcsokor
Mely olykor-olykor kivándorol
Csak gyermekeid ragaszkodása
De szavaidat hiába várja

Édesanyám! 
Tudom nem hallod már a szót
Fájdalmam mélységét nem érzi senki
Szivvel, észszel föl nem foghatót
Mily nehéz Nélküled élni

Mosonmagyaróvár.l995.O4.O2.