Anyák napjára

Miért csillog könny akkor a két szememen,
ha oly sok év után is rád emlékezem,
hétköznapok monoton egymásra telnek,
de rád nem csak Anyák napján emlékezek.

Emlékszem becéző kedves szavaidra,
virágot vittem fényképed alá a sírodra,
látom mindig mosolygós kedves arcodat,
elmondom felhalmozódott bánatomat.

Beszélgetés tán egyoldalúnak tűnik,
látom egy kismadár a vázából iszik,
hisz ezt a virágot nemrég tettem bele,
ez lenne neked fiad szerető üzenete. 

Májusi szellő hoz orgona illatot,
elindulok csukom a temető kaput,
ha arra gondolok élet hogy gyötörte,
nyugalma legyen odafenn a mennyekbe.

Sűrűn kínoz az álmatlanság hatalma,
ablakon kitekintek a sötét égboltra,
mindig ott látok egy fényes csillagot,
tán ő az Édesanyám ki engem itt hagyott.

Csillagot nézem mormolom szavaimat,
olyankor úgy érzem figyelmesen hallgat,
látod mennyi könyvben ott vannak verseim,
élet is taposott amiért hulltak könnyeim.

Jó és a rossz mindig egymást váltotta,
múltkor az asztallap üzenetedet hozta,
pattogott majd nagyot durranva elhasadt,
ez az üzenet a szívembe szakadt.

         MIÉRT VIRÁGOT

Szokáshoz híven mindig ezt adunk,
egy csokor virágot amit magunk,
nyújtunk Anyáknak sok szeretettel,
könnytől csillogó hálás szemekkel.

Gyermekként közeli rétre futottam,
ahol vadvirág nyílott ezer szálban,
ma búsan nyitom temető kapuját,
ahova kísértük utolsó útját.

Sajgó szívvel mondok el köszönő imát,
temetői szellőnek hallom kacaját,
mintha Anyám hangja lenne a kacajba,
ahogy mondaná, ne temetkezz bánatba. 

Hisz csak életem szűnt meg, én létezem,
élők emlékeiben régi képeken,
ott síromnál hallottam minden szavadat,
válaszolni nem tudtam, lélek nem válaszolhat.

Kiteljesedett a tavasz Anyák napjára,
Napfénye hullt gyöngyvirágra és orgonára,
a valóság minden este álomba nyugszik,
de előtte Anyám imája ide tartozik.

          KÖNNYEZŐ ANYÁK

Boldogság az aggódással keveredett,
mikor szívük alatt hordták a gyermeket,
várakozás hetei, hónapjai teltek,
amit könnyebben vagy nehezen viseltek.

Édesanyák Anyukák csak kacagjatok,
tiétek a Föld a Nap a csillagok,
aranyló búzamező friss kenyér illata,
baba gőgicsélés gyermek hívó szava.

Boldogság az aggódással keveredhet,
addig míg felnőtté neveled gyermekedet,
utána is mikor jönnek az unokák,
a napi megélhetés munkahelyi viták.

Így rohannak el azok a fiatal évek,
a kislányokból már nagymamák lesznek,
ugye milyen szépek a ringó kalászok,
mikor tarkítják, búzavirágok pipacsok.

Ó Édesanyák mi terhet ti cipeltek,
oly kevés a hála és az a köszönet,
amit mi gyermekek adhatunk nektek,
éljen hála bennünk ölelő szeretet.

Mielőtt elköltözött mennyek országába,
ha keresel megtalálsz fűbe és fába,
nézz bele vizekbe, vagy fel az égre,
ott leszek mindig ha éhezel szeretetre.

írta-Varga István-Barcs-2019.04.03.