Álmomban láttalak,
Emlékeim között,
Homályos képeket,
A csendes perceket.

Halovány orcádat,
Törékeny testedet,
Terhek súlya alatt,
Megroppant térdedet.

Jöttél velem szemben,
Rég áhított szempár,
Elmerultem benne,
A múlt köszöntött rám.

Édesanyám képe,
Megfiatalodva,
Egyenes derékkal,
Ruganyos léptekkel.

Karjait kitárta,
Arcán boldog mosoly,
Felém intett némán,
Mintha a rég most lenne.

Szoros ölelése,
Örök nyomát hagyta,
Nem haragszom őrá,
Hisz, Isten elvitte.

Köddé vált alakja,
Mintha nem is lenne,
A hajnali fénysugár,
Az álmot elmosta.

Ó, bárcsak tehetném,
Futva mennék hozzád,
Köszönöm az életet,
Amit nekem adtál.

Szívemben élsz mindig,
Soha nem feledlek,
Tőled tanultam meg,
Mi is a szeretet.

A szeretet az néma,
Sokszor hosszan tűrő,
Példa vagy előttem,
Soha nem feledlek,
...és nagyon szeretlek!

2019.04.14.