/elbeszélő költemény/

Van nekem egy kis unokám,
Négyéves, s csörfös kis szája
Mesét mond és verset szaval,
Artúr kutyával játszani akar.

Édesapja megtiltotta,
Nem játszhat a kutyával nyáron,
Mert a zöldben összeszed kullancsot, bolhát,
Hopp ugrik is egy a ruhádon!

Hol az az utca, hol a ház?
/Háború után:1946; Kitelepítések
Felvidékről magyarok panaszai/

Szeptember volt... halkan zúgott a tenger,
mellettem álltál, de nem voltál velem.
Szebb volt a világ, mikor hozzám értél,
de véletlen volt, és te nem értettél.

Szeptember volt... vad s hullámzó a tenger,
lelkemben vihar dúlt, fájt végtelenszer.
Nem tudtam elmondani, mit is érzek,
féltem, nem tudod be, csak őrültségnek.

Anya, mondd, mi a hazaszeretet?
Szeretni a hazát, mondd, hogy lehet?
Hiszen megsimogatni nem tudom,
s nem őt látom, ha szemem lehunyom.

Hazám, Hazám, drága Magyar föld!
Ki életet adtál népednek, s kenyeret.
Nem hagylak el, mert vágytól égő szívem
Ragaszkodik, s hű hozzád, örökre.

Hazám, Hazám, te drága Magyar föld!
Szeretlek, s nem cseréllek másra.  
Piszkos föld volt, de szívek hazája, bátor,
Nem pusztíthat el semmi és senki!

A Haza ott van ahol megfogantál anyád méhében, megszülettél és boldogan vártak szüleid.
     Van egy otthonod, ahol felnevelkedtél és van hová hazamenned és biztonságban érezheted magad. Ott él a családod, a testvéreid, a rokonságod, barátaid.
Van egy városod, ahol a házatok áll és egy országod, ahol boldogan élhetsz. Ezt remélheted.

Honvágy fennkölt nemes érzés,
Hazahív bárhol jársz és élsz.
Mint Riskának a pányvája,
Engedi, majd visszarántja.

NEM FELET MEG...

Ó - hányszor dobták vissza verseim,
galibát okoztak mások érzékszervein,
nem sértegettem írásaimba senkit,
csak leírtam az igazat a valódit.

Nem igaz, hogy a világ csak bűnös fészek,
csak a hőbörgők lehetnek, bátrak merészek,
valóság talaját sokszor nehéz látni,
sosem kell a regnáló hatalmat imádni.

AHOL SZÜLETTEM

Hol zátonyi homokdombok Drávába érnek,
Középrigóci erdők büszkén ott őrködnek,
Alázattal hajolnak fűzágak a vízbe,
Hagyom szemeimet ebben gyönyörködve.

Míg gondolatom emlékeimmel játszik,
Addig lábaim elértek a kőgátig,
Egy séta e háborítatlan vidéken,
Drávának sellőjét ide megidézem.

Millió kísérlet,
hogy minden jobb legyen,
millió ígéret,
nem tesznek ellenem...
csak ígéret marad,
míg ők dorbézolnak,
a kincstárunk apad,
ártatlant vádolnak...

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel
Ne aludjon a hazaszeretet el
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban

Őrzöm a tüzet a szavak ritmusában
Melegedjen mellette, kiben hazaszeretet van
Melegedjen mellette kinek lelke fázik
Tűz őrzői vigyázunk, messzire világít

Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?
Ha rád nézek mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják

Látod kicsim, itt a földgömb
A mi hazánk egy kis pont rajta
Kárpátok hegyei átkarolja
Magyarul  beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének
Panaszok és keservek

Magyarul becézett édesanyád
Bölcsőd ringatva vigyázott rád
Első szó is ajkadon magyar
Ne feledd soha, ha az idő mást akar

Ülök az örvénylő Duna partján,
nézem a múlt s a jövő habjait,
összeolvad tegnap s holnap is tán
s nem érzem a "volt" fájó napjait.

Mert volt egy haza, déltől északig
húzódott a tengertől egészen
fel a lankás és hűs Kárpátokig,
mint gyöngyszem a tenger rejtekében.

Mostanában oly sokszor gondolok arra,
Miért lobban lángra hegedűm dallama.
Talán mert tavasz van, minden újjáéled,
Szívemben, lelkemben újak az érzések.

Tavasz köszöntött a Béke szigetére,
Mit körbe vett a tó lágy zizegése.
Béka Breki, vidám éneke zengett ott,
Amit a Becses Béka lányka hallgatott.
                                                                 
Béka Breki, sokáig csak fújta, fújta,
Mint patak meder, kiszáradt a torka.
Választ várt a szerenádjára,- de addig is-,