NEM FELET MEG...

Ó - hányszor dobták vissza verseim,
galibát okoztak mások érzékszervein,
nem sértegettem írásaimba senkit,
csak leírtam az igazat a valódit.

Nem igaz, hogy a világ csak bűnös fészek,
csak a hőbörgők lehetnek, bátrak merészek,
valóság talaját sokszor nehéz látni,
sosem kell a regnáló hatalmat imádni.

De ki írásaival csak bombákat dobál,
az előbb utóbb egyszer félre exponál,
zongorán nemcsak két billentyű található,
ha mindet használod, akkor lesz dallam adó.

Tudom nehéz gondolatmenetem követni,
ez az én bajom, de én csak így tudok írni,
Nem felelt meg, ó de ki mondja ezt nekem,
egy ültetvényes költő, hajója van tengeren.

Nekem csak csónakom van, egy evezővel,
festeni sem tudnék, aranymeszelővel,
nevem előtti cafrangokra, nincs bokázás,
így írásaimra sem vár sosem koronázás.

Hát igen, mindig akad aki osztályoz,
kétkezű munkás hogy juthat lakosztályhoz,
utódaimnak itt megadom a teret,
sose tűrjék meg az átkozott bilincseket.

Nem felelt meg, no de kinek vagy kiknek,
hát szerintem csak, egy bizonyos klikknek,
kárörvendőket várakozókat, elszomorítanám,
a tévúton haladókat visszafordítanám.

Míg eszem kezem bírja, addig írni fogok,
kufárok hazaárulók lelkébe belegázolok,
de mit beszélek, lelkük azoknak nem létezik,
valaha ha volt is, mostanra átsötétedik.

Ezen kurta írásom szkíta büszkeségem,
mert ilyen az én hun és magyar vérem,
no de messze mentem, még itt a szülőföldem,
itt mindig zászló lobog, piros, fehér zölden.

-írta-Varga István-Barcs-2019.07.04.