Tavasz köszöntött a Béke szigetére,
Mit körbe vett a tó lágy zizegése.
Béka Breki, vidám éneke zengett ott,
Amit a Becses Béka lányka hallgatott.
                                                                 
Béka Breki, sokáig csak fújta, fújta,
Mint patak meder, kiszáradt a torka.
Választ várt a szerenádjára,- de addig is-,
Csókot dobott szerelme homlokára.

Becses Béka lányka, a kérőit várta,
Szíve dobbant, Béka Breki dalára,
Amint ölelő karjába zárja, s csókját vágyta,
Mint nyári tavon, a tavi rózsa ringására.

Röpte néma, csendes suhogása,
A szálldosó szárnya rebben,- a sötét éjszakába -,
S lecsapott a pocsolya mélyére,
A békés álmát alvó Béka Breki dalára,

Kinek, víg dala lett utolsó sóhajtása.

Debrecen, 2019.05.15.