Tükröt tartok magam elé,
s benne téged látlak "én"-ként,
magamba nézek, befelé,
és te jelensz meg egy képként.

      Ültek a padon. Azon a padon, ahová az utóbbi hetekben gyakran visszatértek. Egy hatalmas tölgyfa tövében helyezkedett el egy kényelmes kovácsolt vasszerkezetű, fával bevont pad. A régi időket idézte. Talán fiatalkorukból itt ragadt öreg pad volt.

Szeretem nézni kacagó fényed, 
szemednek kékje örökké éget.
Csókoló szádnak remegő mérge,
reggeli dallam bódulat csendje.

Szerelmedre úgy vigyázok,
akár égbolt a földre,
illata vagy minden fának,
ráfestelek a csöndre.

Tegnap éjjel /Pályázat   2. db/

 Jártam Nálad tegnap éjjel Kedves:
álmod voltam, méze édese.
Körbe lengtem nyugodalmad várát
nagy csodákkal, mint egy szép mese.

Ez is szerelem? /Pályázat/

Szívem nem perzseli már
Szerelem lángja
Szép szavakat belepte
Már a tavalyi hó

Ketten (Szonett) Pályázat

Kezem a kezedben, és állunk némán,
Nem kell nekünk szó, a szívünkkel látunk,
Ámor velünk van és csukott szemhéján
Visszatükröződik, mire rég vágytunk.

Ti nők, az örök élet hordozói. A remény megtestesítői. A gyönyörök ki nem apadó kútjai. Nélkületek életünk silány és értelmetlen lenne.

Rezdül a lélek,
zendül az ének,
mennyei kórus
dallama száll,

Hideg, téli éj volt. Az égen fagyosan ragyogtak a csillagok és még a Holdapó is dideregve indult el a hosszú égi útján, alig várva, hogy már leteljen az éjszakai szolgálat. Mindenki fázott és vacogott.

Csapzottan átfázva, fáradtan botorkált,
sikátorhoz érve, fényt látott és megállt.
Kíváncsian fordult abba az irányba,
ahol az ablakban kigyulladt egy lámpa.

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba