Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Ezst akartuk! (Humorpályázat)

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Annak idején volt egy kis falucska a Hernád völgyében. Dolgos emberek lakták, ezért a lakosok ritkán szűkölködtek, Többnyire magyarul beszéltek, de akadt egy-két tót atyafi is, aki a családi körben csak azért is tótul beszélt, de ha a bíró „úrral” találkozott, ő volt a legmagyarabb magyar. Így volt ez rendjén egészem az első világháború végéig, hiszen addig emberemlékezet óta nem változott semmi. Mindenki az Osztrák-Magyar monarchia polgára volt. De jött 1918, utána ,meg Trianon, és ez a kis falu egy Csehszlovákia nevű állam határ menti faluja lett. Persze, a falu ezzel semmit nem változott. Nem mehettek ugyan Hidasnémetibe, de ez csak azokat zavarta, akiknek ott rokonsága volt. Ha Kassára vitték a gyümölcsöt, vagy zöldséget a piacra, egyre több tótul beszélő atyafival, vagy úri hölggyel találkoztak, de ez a falusi paraszt embert egy kicsit sem zavarta.

-Mindenki beszéljen úgy, ahogy az anyja tanította, csak tisztességesen fizesse meg a portékát.-

Igaz, hogy az új állam igyekezett tót, vagy ahogy ők mondták, szlovák nyelvű iskolát is alapítani a faluban, de igyekezetük teljesen kudarcot vallott, mert még az otthon tótul beszélők is magyar iskolába adták gyerekeiket. Ezen ugyan csodálkoztak Kassán a felettesek, de nem folt ebben semmi csoda. A szlovák nyelvű iskolában egy öreg Liptói tanító bácsit hoztak, aki inkább pihengetni, mint tanítani akart. Az egyházi Magyar iskola igazgatója Sproh Gyula kántortanító volt. Egy igazi, szívvel lélekkel tanító ember. Valamikor 1922- benn került az iskola élére, de egy éven belül ő lett a falu mozgató rugója. Önkéntes tűzoltói rendszeresen járási, kerületi és országos serlegeket hoztak, színjátszói híresek voltak az egész járásban, és a férfi dalárda, amelyiknek szintén karnagy volt, talán még a fővárosban is ismert volt. Utána, mikor a falu ismét Magyarországhoz került, a falu népe ezt nem is nagyon érezte. A szlovák iskola ugyan megmaradt, hiszen ezt a Magyar állam nem tiltotta.

Jött az újabb világégés. Sok fiatal fiú bevonult katonának, és soha haza nem tért, de a neheze csak a háború után következett. Sproh tanító bácsit szintén behívták katonának, és vissza nem tért. A szlovák iskola tanítója régen meghalt, de már 1945 júniusában a faluba érkezett Tuhrinszki tanító úr. A magyar iskolát a háború után nem nyitották meg, és mindenki a szlovák iskolába volt köteles járni. Valami lista is keringett a faluban, úgy mondták, hogy a Benes lista. Senki nem tudta, miről van benne szó, de az hírlett, hogy a faluból öt családot kitelepítenek Magyarországra, és jönnek majd az ő házukba a Magyarországi tótok. Az öt család szomorúan készült a kitelepítésre, a többiek meg nem is értették, hogy lehet valakit a saját küszködéséből, házából kitelepíteni, csak Tuhrinszki tanító bácsi tudta miről van szó. Vele ugyan nagyon jól befűtöttek ennek az országnak és falunak új gazdái. Szlovák volt ugyan, de soha nem volt buta és korlátolt. Segíteni akart ezeken a szegény dolgos embereken. Először még Pozsonyba is elment, hogy ne telepítsenek ki a faluból senkit, de süket fülekre talált. Gondolt egy merészet, és a régi híres dalárda romjain felépített egy gyermek éneklő csoportot.  Csak szlovák dalokat tanított a gyerekekkel, ami elég nehezen ment, de egy dal a cigány Pestának nagyon tetszett, és hangot is adott ennek:

-Ezs a fasa tanító úr, ezst énekeljük!-

A többi gyerek a hasát fogta, de a tanító bácsi ebből egy szót sem értett. Végül az énekkar sikeres lett. igaz, hogy a gyerekek nem értették mit énekelnek, de annyira jól szerepeltek, hogy a Kassai járási elöljárók úgy döntöttek, hogy ebből a faluból nem telepítenek ki senkit, mert ha a gyerekek ilyen jól énekelnek szlovákul, akkor ez biztosan szlovák falu.

Mikor ezt Tuhrinszki tanító úr meghallotta, annyit mondott a Pestának?

-Ezs a fasa , Pesta, ezst akartuk!

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK