Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lujza hagyatéka III.(pályázat)

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Egy hét múlva Lujza erős fájdalmai miatt kórházba került. Másnapra megszülte kisfiát Zsoltikát.

Ahogy mondani szokták, anya és csecsemője jól vannak.  És mégis!

Zsoltikát inkubátorba helyezték, és átvitték  a koraszülöttek kórházába. Annyira kis súllyal született, - egykiló-hetvenöt dekával - hogy  bár nem koraszülés volt, de a gyermek kis súlya miatt inkubátorba kellett tenni, amíg  a kívánatos újszülötti csecsemő súlyt, -  ez kettőkiló-negyvendeka -

eléri. Két hónapig volt inkubátorba, azután lehetett hazavinni.

Olga a szülés ideje alatt szintén a kórházban volt, ugyanis apró, görcsszerű fájdalmakat érzett, és István ragaszkodott ahhoz, hogy lássa az orvos, ezért bevitte őt vizsgálatra.  Hajdu doktor azonnal, ellentmondást nem tűrve, befektette az osztályra. Ágynyugalomra  van szüksége Olga! és én látni akarom, hogy milyen fájásokról van szó. Tudom én azt, hogy maga már menne szemrevételezni Lujza babáját, majd eljön az ideje annak is. Most maga a legfontosabb. Olga biztonságos kezekben volt, és mégis kétségek gyötörték.  Annyira félt! Ha nem látta senki sírt. Akkor nyugodott meg kicsit, amikor Lujza meglátogatta. 

    Ne hülyéskedjél már Olgicám. Ne féljél! Nem lesz semmi baj. Figyelj rám! A szülés nem járt nagy fájdalommal, és a picim, pillanatok alatt kibújt belőlem. Igaz nagyon kicsike, nem is igazán láthattam, rögtön elvitték. Pár nap múlva haza mehetek, aztán majd bemegyünk meglátogatni az apjával. És amikor te is kijöhetsz, majd ketten látogatjuk, vagy együtt visszük haza. Annyit láthatod, amennyit csak akarod. Hallod? Ne sírjál. És vigyázz magadra! Én mondom neked, meglesz a te babád is. Holnap is átjövök.

A kórteremben feküdt egy negyvenegy éves asszony. Ő volt a legkedvesebb Olgához. Odaült az ágya mellé, és úgy vigasztalta. Mesélte, hogy mennyi tortúrán ment keresztül, mire harmincöt évesen terhes maradt, és megszülhette gyermekét. Majd a nagyanyjával bejönnek látogatóba, akkor megláthatod milyen gyönyörű. Jövőre már iskolába megy. Minden szenvedést, poklot, kínt megért!  Soha ne add fel.! Egy percre sem.

Miért vagy itt? Mert erős folyásom van, állandóan, már vattáznom kell magam. Megpróbálják kideríteni az okát. Lehet, hogy küretet kell alkalmazni. Egészségügyit.  Ismerem, én is voltam már ilyenen.

Ilonka néni hetven éves. Beszédes természetű. Magától mesél, mi álmélkodunk. Azt mondja ég a teste. Állandóan azt akarna. Értitek? Szenvedek ettől. Az orvos azt mondja, ez egy hormonzavar. Gyógyszereket kapok, különféléket, hátha valamelyik hatásos lesz.  A fiatalkák kuncogtak. Csak nevessetek, majd meglátnám, hogy ennyi idősen is tudnátok  e ezen nevetni? Mert én nem tudok. És szégyenlem magam emiatt.  Amikor kezdődött, az uram még örült is neki, hogy folyton nyüstölöm. De mára már belefáradt. Hát majd meglátjuk, hogy hatásos e már az orvostudomány erre is. Valamit kell, hogy csináljanak velem, mert csak kínlódok. Nem tudok aludni sem.

   Cilike gyönyörűszép cigánylány. Azt mondja, bolondul a dokiért. Szerelmes bele. Ne viccelj. Ez a doki? ha meglátom hatalmas tenyerét, félelem fog el. Az a te dolgod.  Miért vagy itt? Elment a gyerekem. Két és fél hónapos voltam.  Persze, mert biztos ez a lapáttenyerű turkált benned!  Nem turkált, kikapart, nehogy valami bennem maradjon. Holnap már megyek haza. De majd bejövök hozzá. Kitalálom, hogy miért...

   Amíg Olga bent feküdt állandó felügyelet miatt, naponta tizeöt-tizennyolc küretre váró nő ült a folyosón.

És esténként köszönetet mondott Istennek, hogy neki nem kell köztük lennie.

   Lujza másnap nem jött át látogatóba. Az egyik nővérrel üzent. Nem kelhet fel, belázasodott. Nem indult meg a teje, és emlői kisebesedtek.

Amint lehet majd jön

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK