Ketten (Szonett) Pályázat

Kezem a kezedben, és állunk némán,
Nem kell nekünk szó, a szívünkkel látunk,
Ámor velünk van és csukott szemhéján
Visszatükröződik, mire rég vágytunk.

Ti nők, az örök élet hordozói. A remény megtestesítői. A gyönyörök ki nem apadó kútjai. Nélkületek életünk silány és értelmetlen lenne.

Rezdül a lélek,
zendül az ének,
mennyei kórus
dallama száll,

Hideg, téli éj volt. Az égen fagyosan ragyogtak a csillagok és még a Holdapó is dideregve indult el a hosszú égi útján, alig várva, hogy már leteljen az éjszakai szolgálat. Mindenki fázott és vacogott.

Csapzottan átfázva, fáradtan botorkált,
sikátorhoz érve, fényt látott és megállt.
Kíváncsian fordult abba az irányba,
ahol az ablakban kigyulladt egy lámpa.

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba