Fekszem az ágyon, és arra gondolok,
Milyen is volt régen, mikor még nem voltál.
Egy öblös pohárból Whiskey-t kortyolok,
S nem tudom, vajon mért engem választottál?
Lassan lehunyom a szemem, de sajnos,
Az álom elkerül, folyton rád gondolok.
Előttem van mosolygó arcod, s bajszos,
Kaján vigyorod, és már ettől ragyogok.
Tudom, elvesztegettem sok-sok évet,
Amit nélküled töltöttem el, kedvesem,
Kezembe fogom utolsó arcképed,
Látod, ez az a kép, s mennyire kedvelem.
Csend van körülöttem, fanyar illatod
Még körüllengi a szobát, s visszahull rám,
Az ágy még őrzi bőröd melegét, ott,
Hol túl vagyunk már sok tűztől izzó csatán.
Harcolunk egymással, egymásért, ketten,
De egymás nélkül nehéz lenne létezni,
S e csodás, érthetetlen őrületben,
Jó lesz majd a szépre visszaemlékezni.
Fogjuk majd egymás remegő, vén kezét,
S nem adjuk fel álmainkat sohasem már,
Átkarolva halljuk szívünk ütemét,
S együtt megyünk majd, ha hív a viharmadár.
2015. június 11.
