Tegnap éjjel  /Pályázat/

Jártam Nálad tegnap éjjel Kedves:
álmod voltam, méze édese.
Körbe lengtem nyugodalmad várát
nagy csodákkal, mint egy szép mese.

Szellő voltam, homlokodra szálltam -
ráleheltem csókom bélyegét:
fényesítse tüzes csillogással
boldogságom ezüst-kék egét.

Dal voltam én mesés éjszakádban:
fülbe loptam szívem dallamát.
Átitattam édes-bús halállal,
mint a szó az ősi balladát.

Én voltam a telihold az égen -
gazdagságod végtelen határa,
mely csak Téged szolgálni rajong.
Én voltam az éjszakád halála -
örök béke, lelked óceánja.
Fagyos, havas puszta végtelenjén
szerelmem szívedre síkló szánja.                           

***

Metamorfózis

Amikor boldog voltam,
             csak egy pillanat volt,
de közben átkaroltam
             és ő is átkarolt.

Akkor csak ketten voltunk:
             ő én, s én ő voltam -
jelekre válaszoltunk,
             mégis mintha szótlan.

Amikor boldog voltam,
             úgy ő is boldog volt -
én lágyan rá omoltam,
             s ő is hozzám hajolt..

Akkor mi egyek voltunk:
             ő sem, én sem voltam -
és csak jeleket szórtunk
             már megválaszoltan.