Alig, hogy megszülettem, édesanyám máris csecsre akart fogni. Ez annyira felbosszantott, hogy azonnal kiugrottam a pólyából, és dühösen berontottam a tisztaszobába, ahol édesapám pálinkázott Istók sógorral és Mátyás királlyal. Habozás nélkül közéjük vetettem magamat, és felkaptam egy hatalmas vizespoharat, amit teletöltöttem pálinkával. Mátyás király mérges szemekkel rám nézett, majd dörgedelmes hangján mondta:
– Te pólyába való kölyök, ha eliszod, előlem a pálinkát, fejedet vetetem. Ilyen apróka embernek még tejet kellene szopni, nem pedig italozni.
– Fenséges királyom, ezért ne fájjon a feje! Apámnak annyi pálinkája van, hogy megtelne vele a Balaton.
Szegény apám annyira megijedt a hallottakon, hogy lábai úgy remegtek, mintha száz bika közeledne az úton. Mátyás király is azt hitte, hogy földrengés van. Mindjárt fel is ugrott az asztaltól, mire én:
– Nem kell félni fenséges királyom, csak édesapám remegteti lábait. Amikor így tesz, azt jelenti, hogy az asztal meghízott és nemsokára le kell vágni. Megyek is a disznóölő késért. Ugye itt marad, és segít levágni az asztalunkat? Meglátja fenséged, olyan szép szalonnája lesz, amilyet még Istók sógor nem látott. Királyi fenségnek csak annyi dolga lesz, hogy jól erősen megfogja leszorítja.
   Múltkor is, amikor leszúrtuk a kisebbik asztalt, az úgy elszaladt, hogy alig értük utol. Istók sógor nagyon ügyetlen volt, nem fogta eléggé az asztal farkát. Reméljük, fenséged jól megfogja, és egy szempillanat alatt kimúlik ez a fenevad.
   Meg tetszik látni kegyes királyunk, mennyi finomságot készítünk ebből az asztalból. Tessék csak nézni, ebből a részéből kolbászt töltünk, ami olyan hosszú lesz, hogy háromszor körbeéri a földgolyót, a maradék meg elér a Holdig, amin majd felmászunk oda. Ott van ám csak jó világ.
   Édesapámnak olyan nagy aranyvára van a Holdon, amit még tán kegyelmed is megirigyelne. Ha nem hiszi, akkor az asztal leszúrása után másszon fel velem oda. Ja, akkor még meg sem említettem édesapám birkanyáját. Olyan sok birkánk van, hogy a visegrádi mindentudó tudósa sem bírná megszámlálni.
   Látom, nem nagyon hisz nekem. Pedig így van. Édesapám a Hold királya. Sokkal gazdagabb és nagyobb uralkodó, mind kegyelmed. Ha jól tetszik viselkedni, édesapám felfogadja birkapásztornak. Én meg mialatt fenséges királyom terelgeti a birkanyájat a végtelen égen, feleségül veszem leánykáját, hiszen ki lenne jobb férje, mint a Hold király fiacskája. Csapunk egy olyan nagy lakodalmat, amilyet a világ még nem látott. Minden csillagot meghívunk, és úgy ropjuk a táncot, hogy még a vénséges Nap is elszégyelli magát.
   Ahogy így beszélgettem, édesanyám belopózott a szobába, észrevétlenül számba dugott egy cuclit, amitől elhallgattam, aztán pár perc múlva úgy aludtam, mint a tej a cserépedényben.
Ha nem hiszitek, hogy ez így történt, kérdezzétek meg Mátyás királytól!