Olga az orvos tanácsára fogamzásgátlót kezdett szedni, hogy egy ideig biztosan ne essen teherbe. Meg azért is, hátha megerősödik a méhe, esetleg egészségesebb pete is termelődik. Sok a talány.

   István vigasztalta. Nem fogom engedni, hogy tönkre menjél a vetélések miatt. Nekem nem ér annyit, hogy elveszítselek. Inkább gyerek sem kell. Különben is, itt van Sünike. Most még csak a hétvégéket töltheti velünk, de ki tudja mit hoz a jövő? Szeretlek téged, és nem akarlak elveszíteni. Kérlek ne sírjál folyton, az nekem is rossz. Tudod mit gondoltam? Menjél templomba, többször is! Imátkozzál, az téged megnyugtat.

   Ezután Olga vasárnaponként elment a templomba, és nagy alázattal fohászkodott Istenhez, könnyek között kérve, hogy áldja meg őt egy gyermekkel. Néha István az orra alá dörgölte: nem segít rajtad az Istened! Hiába kéred, hiába esedezel. De Olga nem adta fel!

   A Jób könyvében olvasottak jutottak eszébe. Jóbot próbára tette az Isten. Mindenét elvette, jószágait és összes gyermekét. Az ördög állandóan kisértette, hogy lázadjon fel Isten ellen. De Jób nem hallgatott a gonoszra, kitartott Isten mellett, és bármilyen csapás érte, hálával köszönte meg: Az Úr adta, az Úr elvette. Hatalma van mindenek felett. Isten megelégelte a szenvedését, próbatétele alól felmentette és állhatatosságáért megjutalmazta. Újból vagyonos ember lett, kétszeresen, mint volt előtte. És lett még hét fia és három lánya. Hosszú életű lett, és megláthatta még unokáit is negyediziglen.

   Lujza visszatért gyermekéhez, hogy elrendezze sorsát. Megkérdezte Olgáékat keresztvíz alá tartják e kisfiát, mert szeretné megkereszteltetni. Miután megkapta az igenlő választ, bement az útjába eső első kicsi templomba – ott egy református pappal –megbeszélte a teendőket. Sünikét felírták a következő vasárnapi istentisztelet keresztelőjére. Az amúgy katolikus család, sehogyan sem értette, mit keres a kicsi a református templomba, de beletörődtek, hogy így lesz. A vallás abban a rendszerben egy cseppet sem számított. A keresztmamát meg csak az érdekelte, hogy legyen megkeresztelve, mert anélkül csak pogány marad az ember gyereke.

   Lujzán látszott, hogy mennyire nem egészséges, de ezt zaklatott állapotának tudták be. Nem sokkal a keresztelő után szó nélkül, megint elment. Fél év telt el, amikor újabb hírt kaptak felőle. Temetése a Megyeri uti temetőben lesz, római katolikus szertartással. 
A halál még a legmegátalkodottabb embert is főhajtásra kényszeríti.

   A temetés után Lujza bátyja egy borítékot adott át Olgának. A család a temető melletti kis espressoba beült egy pohár itókára, amolyan áldomásfélére. Úgy mondják: Halotti tor ...

   Este otthon amikor már István elaludt, Olga felbontotta a borítékot. Lujza fényképe – hátulján a felirat: ez még a fénykoromban készült, emlékezetedbe így őrizzél meg, ilyennek,  – ölellek Lujza 

És egy széttagolt hosszasan írt levél, amelyet Olga elfojtott lélegzettel,könnyeivel küszködve olvasott.

       Drága Olgikám!

Már a szüléskor nagyon beteg voltam. Titkoltam állapotomat. Rák. Tüdőrák végez velem. Te voltál az utolsó ember, aki őszintén szeretett engem. Amikor megismerkedtünk, nem gondoltam arra, hogy ekkora barátsággá nő fel a kapcsolatunk. Engem még ilyen közvetlen szeretettel ahogyan te szerettél, senki sem szeretett. Mindig mindent megbocsájtottál, azt is , hogy sokszor leittam magam. Egyedül Te éreztél valamit is belőlem. Azt kell tudjad, hogy nyugodtan halok meg, mert biztosan tudom, hogy gyermekem jó kezekben lesz nálatok. Ha kívánhattam volna, azt kívántam volna, én is úgy élhessek ahogyan Ti ketten éltek. Sünikét szeresd helyettem is. Ha csak fele olyan jó férfiú lesz belőle, mint Istvánod, már akkor nagyon jó emberré válik. Próbálok imátkozni én is, de nekem nem megy. Nem tanítottak rá. Ezért csak azt írom, amit érzek és gondolok. És én azt érzem, és azt gondolom, nem lehet, hogy Isten ha van az égben, pont neked, éppen nektek ne adjon gyermeket. Oda adom hát az enyémet. Fogadjátok örökbe!
Nem vagyok önző Olgikám! Bíztatlak most is, ne add fel! Ti két gyermeket is megérdemeltek,  én a nap minden órájában elmotyogom: Isten adj nekik gyermeket! Áldd meg őket! A templomban kaptam ezt a kis kártyát a paptól, legyen ez a hited! 
         „ Új szívet adok néktek„

                                                 Szeretlek : Lujza

   Olga egy évig szedte a fogamzásgátlót. Teste kikerekedett, lelki egyensúlya stabilabbá vált. A gyógyszer elhagyása után, már a második hónapban megfogant. Hajdu doktor befektette osztályára, ahol - hat hónapig, szinte felkelés nélkül - a terhesség harminchatodik hetében egészséges fiú gyermeket szült.

   Sok év múlva, aki felszállt a Budapestre tartó távolsági autóbuszra, az ajtók záródása után az alábbiakat hallhatta:
   Jó reggelt kedves utasaim! Köszöntöm Önöket. A nevem Nagy Zsolt, de a helybéliek csak úgy ismernek: a Varga Zsolti! Van szerencsém bejelenteni, hogy a magasságos hivatalok engedélyével a mai naptól nevem Nagy Varga Zsolt. Mivel régóta várok erre a változásra, ma nagy az örömöm. Kívánom, hogy legyen Önöknek is jó a napjuk. Kellemes utazást. Remélem, ha legközelebb találkozunk, elmesélhetem a névváltoztatás történetét is.

   Olga egy pici keresztet készíttetett Lujza urnasírjára. Rajta nem feltűnő a felirat:    Köszönöm