Zörög a nád, gémje röppen;
Majd magasba, nagy körökben.
Ki zörgeti?
Mi zörgeti?
A betyár az, ki fölveri.

Zörög a nád, réce búvik,
S mint falevél, csöndben úszik
A sás között,
Zsombék mögött…
Betyár ide mért költözött?

Zörög a nád, darva krúgat,
Keresvén nagy égi útat;
S onnan lenéz,
Ki e merész?
Ám a betyár reá se néz.

Csörög a nád, mint a láncszem…
Halk a sóhaj… halk az Ámen…
S túl a réten,
Sorsa-készen,
Betyárt visznek zsandárkézen…