Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rácz Endre

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Mint ködfüggöny mögül…

Rovatok: 
Vers

Mint ködfüggöny mögül, ha előbúj a nap,
Láttam meg szemének tündérszép csillagát.
S mint végtelen égbolt, ha bájjal elragad:
Fürödtem habzsolva… s a reggel így talált.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

De sokszor…

Rovatok: 
Vers

De sokszor földre hull az embernek könnye.
Néha oly könnyedén mindent félre lökne,
S elrohanna messze, messze e világból,
Remélve, hogy szebbet s jobbat rejt a távol.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A tölgyek alatt

Rovatok: 
Vers

/ Arany Jánosra emlékezve./

Tölgyek alatt vágyott megnyugodni csöndben,
Midőn érezte az életnek alkonyát:
„Már elszállt az élet nagy búsan fölöttem,
S igaz boldogságra lelkem még nem talált.”

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Baizáth Miklós

Rovatok: 
Vers

IX. ének

Megfogyva és törve tovább mentek szótlan.
Fojtó sírcsend honolt a díszes hintóban.
Nem mindennap van, hogy halál ráktekintsen,
S tán az árnyékától megnémultak minden.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Baizáth Miklós

Rovatok: 
Vers

VIII. ének

A napnak orcája tán pihenni készül?
Felhők állnak elé sorjában, serényül.
De hiszen még hol van az estnek órája,
Mikor minden élő elnyugodni vágyna?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Baizáth Miklós

Rovatok: 
Vers

VII. ének

/Miklós ebben a részben tudja meg, hogy valójában ki is ő./

A malom udvarán, még jó kora-reggel,
Miklósunk már bajtvív a megszokott csenddel.
Díszes kardot forgat. Vagy csak hadonászna?
„Nem így! Nem úgy! – szól rá vitézi tanára. –

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A Tiszának csöndes partján…

Rovatok: 
Vers

A Tiszának csöndes partján
Ül egy halász, beljebb vágyik.
Lök egy nagyot kis ladikján,
Ám előtte betanyázik.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Ez itt az én falum…

Rovatok: 
Vers

Ez itt az én falum, utcáit ismerem;
És ha végigsiklik rajtuk tekintetem,
Nem zord valót, a múlt szépségét látom én
Röppenve emlékszárnyakon, mely mind enyém.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Kívánok én mindenkinek…

Rovatok: 
Vers

Kívánok én mindenkinek
Szeretetet, boldogságot.
De csak annyit, mit e világ
Ezidáig sosem látott.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A vén koldus karácsonya

Rovatok: 
Vers

Süvít az álnok szél, s mint ki ölni készül,
Gyilkos pengéje az ember húsába vág.
Szikrázó derek röpülnek víg lidércül,
Amint egy vén bús koldus a pusztába jár.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Nem kérek én…

Rovatok: 
Vers

Nem kérek én nagy dolgokat.
Mért kéne a szívnek tenger?
Elég annak apró csöppje,
Ha az telve szeretettel.

Nem kérek én nagy csodákat,
Csak egy aprót, megáldottat,
Mi a szívem legsarkában,
Apró gyöngyként felragyoghat.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hogy lesz így szép karácsnyunk…

Rovatok: 
Vers

Az ablakom nem zúzmarás,
Csupán az eső ver kint szép csöndesen.
Nincs tél, melyre mondjuk: csodás.
Csupán a sár, rút dagasztó förtelem.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Mert a föld az élet

Rovatok: 
Vers

Ballag a vén sőre, kíséri a paraszt,
Nehézkes a léptük, míg az eke siklik.
Le a földre bámul, melyből vékony araszt
Fordít föl az eke, amíg a nap izzik.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hej, Magyar…

Rovatok: 
Vers

Hej, Magyar, mért bánkódsz, mért sír, mondd a nótád?
Mért hull könny szemedből, ha vigadsz is, csalókán?
Mért sírsz, hiszen az ég még mindig ugyanaz,
S amin lépsz, e föld magyar, s ezred éve az.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hol van ő?

Rovatok: 
Vers

Várni, várni, várni, s mindig csak várni…
Sok végtelennek tűnő pillanat.
De kérdem én, mondd, hosszú éjeken,
Ki tüzével feltüzel, hol marad?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Csak egy bölcsőd lehet…

Rovatok: 
Vers

Csak egy bölcsőd lehet, mint ahogy sírod is:
A föld, hol születtél, a többi mind hamis.
Az, amelyre őseid verejtéke hullt,
Amelyben nyugszanak, hol képük megfakult.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tegnap még

Rovatok: 
Vers

Az ősz, mint szemtelen tolvaj suhant fölém.
Nem kért, nem kérdezett, csak jött szellő-ölén.
S mint egy sóhajtás, hogyha feltör néhanap,
Ő is hívatlan, mint furcsa árnyékalak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Becsüld ki ősz hajú

Rovatok: 
Vers

Ősz van, a természet haldokolni látszik,
De mégis, mégis csak ilyenkor a legszebb,
Mint az ember, mikor vén testtel tanyázik,
Lelke olyankor a leges-legékesebb.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Kint a magyar pusztán…

Rovatok: 
Vers

/A ”Marhajóízek” fesztiváljára./

Kint a magyar pusztán csöndes alkonyatkor
Pásztor tüze lobban, minden nap olyankor.
S míg a tüzet nézi számadó s bojtárja,
Felnéznek az égre… tán az Isten látja…

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Szüretre emberek!

Rovatok: 
Vers

Tegnap még perzselt a nyár égető tüze,
Mely e kopár tájat nevetve hagyta el.
És volt, hogy szikrákat szórt jégeső-dühe,
S nagy szélvész-karja a háztetőt kapta fel.

Oldalak