Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rácz Endre

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A puszta közepén...

Rovatok: 
Vers

A puszta közepén nádkunyhó tanyázik,
Égeti a napfény, a viharban ázik.
Előtte a kútgém tán az eget éri,
A föld könnyű nedvét egy vederben méri.

Égőn tűz a nap le, forrón, mint a katlan.
Délibáb tűnik fel, fordított alakban,
S mutatja e tájat – néki ez a dolga –
Mint hogyha az égre volna felrajzolva.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Egy borongós novemberi nap

Rovatok: 
Vers

Egy borongós novemberi nap volt,
Ami úgy telt, ahogy mindig szokott.
Anyám még az istállóban dalolt;
Ám az este egy új csodát hozott.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A vén kúria

Rovatok: 
Vers

Úgy állnak ott árván e megkopott falak,
Mint ki már rég halott, vagy tán halni készül.
Száz esztendő súlyát nyögik az ég alatt,
Nagy mogorván, mélán, minden könnye nélkül.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Ragyogj reám

Rovatok: 
Vers

A valóság néha oly rideg, mint a jég,
És néha álmodni jó nagyot, színeset;
És az álomból fel sem ébredni ma még,
Csupán csak álmodni s festeni rímeset.
Most elalszom, ne várj, valóság ég veled!
Ragyogj reám, ragyogj, álomszült képzelet!

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Április

Rovatok: 
Vers

Itt van, megjött Április.
Nézd mi’ huncut, mily hamis.
Virágban a fáknak lombja,
A nap tüzét egyre ontja.
Hej, de lehet még fagy is.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Az utolsó Barát

Rovatok: 
Irodalom

   Sárrét, így hívták régen e vidéket, ahol most élek, ahol mindig is éltem. A mai tirke-tarka látványt nyújtó szántóföldek, a kéklő sóvirág, gólyahír és szamártövis borította legelők helyén egykor nádtenger állott, melyet lápos, mocsaras ingovány tartott a tenyerén.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Kis ibolya

Rovatok: 
Vers

Borús délutánon kis ibolyát láttam.
Kéken, szépen,
Ibolya-színében
Ragyogott e borús, esős délutánban.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Rózsa Sándor tréfája

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Rég lement már a nap, éjfél körül járja,
Hűvös lett az éjjel szeptemberi tájba’.
Pásztor tüze látszik fellobbanni itt-ott.
Halasi csárdában halovány mécs pislog;

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Laci bácsi a csárdában

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Laci bácsi nagyot gondolt.
Születése napja van.
Önmagára nem is orrolt.
Mért töltené hasztalan?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Talpra magyar!

Rovatok: 
Vers

„Talpra magyar!” – hangzott egykor dicsőn a szó,
S egy egész világon süvöltött végig az.
„Hí a haza!” – mert a harc magyarnak való.
Szabadság! S hogy mi az, oly kevés érti ma.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A Ladányi szűr

Rovatok: 
Vers

A Ladányi szűrnél nincs szebb a világon.
Könnybe lábad szemem díszeit, ha látom.
Reánézve, mintha tarka réten járnál;
Meg is lehet állni egy-egy szép virágnál.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Baizáth Miklós

Rovatok: 
Vers

A téli szünetem alatt újra elővettem a Baizáth Miklós című, készülő elbeszélő költeményem. Ez lesz a kezdő verse:

Első ének

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A puli

Rovatok: 
Vers

Kint a pásztor a pusztába’,
Egy szőrpamacs jár utána,
Mintha hűség szobra volna.
Mindig tudja mi a dolga.

Eredj erre, eredj arra!
Egyszer jobbra, másszor balra,
Mikor merre küldi éppen;
Nehogy a nyáj kárba érjen.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A hattyú

Rovatok: 
Vers

Oly kecses, Oly szép,
Mintha az álom
Ringana vízen
Angyali szárnyon.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tavaszváró

Rovatok: 
Vers

Mátyás, a szekercéd vedd elő bújtából,
Engedd ki a tavaszt szép szűröd ujjából,
Szépen szóló sípját osztd ki a madárnak,
Hadd zengjék a hírét szép feltámadásnak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

András bojtár

Rovatok: 
Irodalom

A pásztorkunyhóból nézve a hold olyan volt, mintha a kútágas tetején ülne, elfoglalva az öreg sas helyét, aki ott szokott ülni, kémlelve a végtelen rónaságot.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A Nap reménye

Rovatok: 
Vers
A szürke köd mögül, mint félénk gyermekek,
Úgy tekint reánk a télvert, gyönge nap.
És bárha óriás, ma mégis gyermeteg,
S kóbor, gyönge fény, mi testéből földre hat.
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Otthon

Rovatok: 
Irodalom

A tavaszi napfény éltető melege mindent és mindenkit életre hívva ragyogott le az égről. Az emberek már nem érezték jól magukat csöndes házaikban, s a virágoknak is terhes volt már a föld védelmező ölelése.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A vándordeák

Rovatok: 
Irodalom

Karácsonyhoz közeledett az idő. A tél fagya mélyen vájta bele magát a szikes földbe, és a szelekben mintegy cinkosra találva, suhant végig Debrecen és ’Újváros között. A táj fehéren terült el, s a fák, mint fehér óriások álltak őrt rajta. A végtelenséget erdők törték meg, amelyből kíváncsi őzszemek tekintettek ki néha.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A világvége

Rovatok: 
Irodalom

Sanyika borús képpel ballagott a József Attila utcán. Mikor odaért az utca szegletében lévő kisházhoz, ami keresztapja háza volt, most még csak be se nézett. Gondjaiban elmerülve csak ment és ment.
Keresztapja most is, mint mindig ilyenkor, kint ült a ház előtti kis padon, ahogy ő nevezte, pletykapadon.

Oldalak