Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rácz Endre

Rácz Endre
Rácz Endre képe

András bojtár

Rovatok: 
Irodalom

A pásztorkunyhóból nézve a hold olyan volt, mintha a kútágas tetején ülne, elfoglalva az öreg sas helyét, aki ott szokott ülni, kémlelve a végtelen rónaságot.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A Nap reménye

Rovatok: 
Vers
A szürke köd mögül, mint félénk gyermekek,
Úgy tekint reánk a télvert, gyönge nap.
És bárha óriás, ma mégis gyermeteg,
S kóbor, gyönge fény, mi testéből földre hat.
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Otthon

Rovatok: 
Irodalom

A tavaszi napfény éltető melege mindent és mindenkit életre hívva ragyogott le az égről. Az emberek már nem érezték jól magukat csöndes házaikban, s a virágoknak is terhes volt már a föld védelmező ölelése.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A vándordeák

Rovatok: 
Irodalom

Karácsonyhoz közeledett az idő. A tél fagya mélyen vájta bele magát a szikes földbe, és a szelekben mintegy cinkosra találva, suhant végig Debrecen és ’Újváros között. A táj fehéren terült el, s a fák, mint fehér óriások álltak őrt rajta. A végtelenséget erdők törték meg, amelyből kíváncsi őzszemek tekintettek ki néha.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A világvége

Rovatok: 
Irodalom

Sanyika borús képpel ballagott a József Attila utcán. Mikor odaért az utca szegletében lévő kisházhoz, ami keresztapja háza volt, most még csak be se nézett. Gondjaiban elmerülve csak ment és ment.
Keresztapja most is, mint mindig ilyenkor, kint ült a ház előtti kis padon, ahogy ő nevezte, pletykapadon.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A költők lelke...

Rovatok: 
Vers

A költő lelke az nem halhat meg soha,
Hiszen a szívekben él, mint örök remény.
Testét, ha föld nyeli, s férgeknek száz foga
Tépi, ő mégis él, mégis, mint költemény.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A világ-közepe

Rovatok: 
Irodalom

A sűrű náddal borított tájon, amit sokan csak úgy hívtak, hogy a ”világvége”, egy öreg, szikkadt arcú férfi tolta ladikját, hosszú fűzfaággal a hínáros vízen.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A kovácsmester ménese

Rovatok: 
Irodalom

— Hát az úgy volt… – folytatta a mesélést az öreg Sándor, miközben a gyerekek még mindig a disznótoros történeten kuncogtak, amit épp az előbb hagyott abba. Szavait közelgő felesége hangja törte meg, aki egy vendéget invitált:
— No, csak kerüljön beljebb, ott van Sándor a műhelybe.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A kovácsmester disznótora

Rovatok: 
Irodalom

A szerepi kovácsműhely ma is zsúfolásig megtelt kíváncsiskodó gyerekkel. Szerettek ott bámészkodni, várva az öreg mester meséjét, amit hittek is meg nem is. De nem is ez volt a lényeg. Az öreg mester olyan valósághűen tudta előadni meséit, hogy közben még a felnőttek is gyereknek érezhették magukat egy percre. Hát akkor egy gyerek hogyne élvezte volna e mesék minden pillanatát.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Mindenkié vagyok...

Rovatok: 
Vers

Mindenkié vagyok, és mégis senkié,
Az élet vív velem örök, nagy harcokat.
Átadom lelkemet, ha kell a semmiér’,
– Költősors –, vigyétek, sikert, s kudarcokat.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A csöndes kis ház

Rovatok: 
Irodalom

— Hej-hej, ez a csönd, Ilonkám… ez a csönd – sóhajtott Rácz Gyula, a meleg, de üres szobában. – Jöhetne már valamelyik unoka, hogy egy kis életet leheljen ebbe a nagy csöndbe.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Vágtat a vas-ló...

Rovatok: 
Vers

Vágtat a vas-ló,
Kattog a lába,
Szén-tüze egyre
Hajtja tovább.
Füstje gomolygón
Lebben a tájra,
Két szeme fénylőn
Messzibe lát.

 
Rácz Endre
Rácz Endre képe

A bábaasszony fejfája

Rovatok: 
Irodalom

Csönd volt. A tél fehéren terült el a hideg éjszakában, eltakarva mindet, ami élő.
Későre járt, már a tanyások is rég hazamentek, s nyomukat eltakarta a frissen esett hó.
A falu olyan élettelennek tűnt, mintha a nap lementével minden más élet is nyugovóra tért volna…

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Táncolni vágyott ő...

Rovatok: 
Vers

/ Sárándi Szilvia emlékére /

Táncolni vágyott ő, víg kedvű bálokon,
S élni, mint ember él, nem sírni vágyakon…
Nevetni dalolva, önfeledt’ az égre,
Ahová szárnyai vihetnék… remélve.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Sárrétudvari emlékek

Rovatok: 
Irodalom

Borús nyári nap volt, eső közelgett, mely fullasztó, párás forróságot tolt maga előtt.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hozzon az újév...

Rovatok: 
Vers

Hozzon az újév
Égi meséket,
Álmot, szerelmet,
Fényt, meseszépet.
Hozza, hogy két kéz
Mindig öleljen,
Szív szava szóljon,
S égig emeljen.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Csöndes az éjjel...

Rovatok: 
Vers

Csöndes az éjjel, csöndes az álom,
Libben a holdfény éj-puha szárnyon.
Hópihe csillan, kész a varázslat,
Hó-puha bundát adva a tájnak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Az első szenteste

Rovatok: 
Irodalom

    Tavasz van. Minden mi életnek mondható elindul egynyári útján, hogy aztán újra nyugovóra térjen egy hófödte álomban. Tavasz, a mindenség reggele, egyetlen szó csupán, mégis mindent rejt, ami csoda: ébredés, születés, élet.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Csengők szavát hallom...

Rovatok: 
Vers

Csengők szavát hallom, de csak a szívemben,
Amúgy csönd van, hideg, végtelen téli csönd.
Csillagszórók meleg fénye ül szememben:
Percnyi boldogság… ’melyről – kérdem én – ki dönt?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Anna álma

Rovatok: 
Irodalom

    Az orvos reggel, már egész korán ért Annáék házához. Sietett megnézni kis betegét, akit éjfél körül hagyott ott, miután sikerült csillapítani láztól égő testének gyötrelmeit. Mikor belépett a kis, állott szagú házba, mindenütt sötét volt, csupán a kislány szobájából szűrődött ki pislákolón a fény.

Oldalak