S az udvar, hol egykoron fogták két kezed,
Hol első lépteid figyelték reszketeg.
S az utca, hol pajtások nagyszerű hada
Volt bajtársad, s ébredt sok játékszült csata.
És csöndes kisfalud, amely még most is áll:
Emlékek tengere… s ki tudja mennyi vár?
Hol régi iskolád tekint és hívogat…
Tanárod él-e még, s kezével simogat?
Ne keress más hazát, e föld az otthonod!
Öröme benned él, s kínjait hordozod.
E földön születtél, a többi mind hamis…
Csak egy bölcsőd lehet… mint ahogy sírod is…
Rácz Endre ©
2017 11. 06. Szerep