Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rácz Endre

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A költők lelke...

Rovatok: 
Vers

A költő lelke az nem halhat meg soha,
Hiszen a szívekben él, mint örök remény.
Testét, ha föld nyeli, s férgeknek száz foga
Tépi, ő mégis él, mégis, mint költemény.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A világ-közepe

Rovatok: 
Irodalom

A sűrű náddal borított tájon, amit sokan csak úgy hívtak, hogy a ”világvége”, egy öreg, szikkadt arcú férfi tolta ladikját, hosszú fűzfaággal a hínáros vízen.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A kovácsmester ménese

Rovatok: 
Irodalom

— Hát az úgy volt… – folytatta a mesélést az öreg Sándor, miközben a gyerekek még mindig a disznótoros történeten kuncogtak, amit épp az előbb hagyott abba. Szavait közelgő felesége hangja törte meg, aki egy vendéget invitált:
— No, csak kerüljön beljebb, ott van Sándor a műhelybe.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A kovácsmester disznótora

Rovatok: 
Irodalom

A szerepi kovácsműhely ma is zsúfolásig megtelt kíváncsiskodó gyerekkel. Szerettek ott bámészkodni, várva az öreg mester meséjét, amit hittek is meg nem is. De nem is ez volt a lényeg. Az öreg mester olyan valósághűen tudta előadni meséit, hogy közben még a felnőttek is gyereknek érezhették magukat egy percre. Hát akkor egy gyerek hogyne élvezte volna e mesék minden pillanatát.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Mindenkié vagyok...

Rovatok: 
Vers

Mindenkié vagyok, és mégis senkié,
Az élet vív velem örök, nagy harcokat.
Átadom lelkemet, ha kell a semmiér’,
– Költősors –, vigyétek, sikert, s kudarcokat.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A csöndes kis ház

Rovatok: 
Irodalom

— Hej-hej, ez a csönd, Ilonkám… ez a csönd – sóhajtott Rácz Gyula, a meleg, de üres szobában. – Jöhetne már valamelyik unoka, hogy egy kis életet leheljen ebbe a nagy csöndbe.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Vágtat a vas-ló...

Rovatok: 
Vers

Vágtat a vas-ló,
Kattog a lába,
Szén-tüze egyre
Hajtja tovább.
Füstje gomolygón
Lebben a tájra,
Két szeme fénylőn
Messzibe lát.

 
Rácz Endre
Rácz Endre képe

A bábaasszony fejfája

Rovatok: 
Irodalom

Csönd volt. A tél fehéren terült el a hideg éjszakában, eltakarva mindet, ami élő.
Későre járt, már a tanyások is rég hazamentek, s nyomukat eltakarta a frissen esett hó.
A falu olyan élettelennek tűnt, mintha a nap lementével minden más élet is nyugovóra tért volna…

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Táncolni vágyott ő...

Rovatok: 
Vers

/ Sárándi Szilvia emlékére /

Táncolni vágyott ő, víg kedvű bálokon,
S élni, mint ember él, nem sírni vágyakon…
Nevetni dalolva, önfeledt’ az égre,
Ahová szárnyai vihetnék… remélve.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Sárrétudvari emlékek

Rovatok: 
Irodalom

Borús nyári nap volt, eső közelgett, mely fullasztó, párás forróságot tolt maga előtt.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hozzon az újév...

Rovatok: 
Vers

Hozzon az újév
Égi meséket,
Álmot, szerelmet,
Fényt, meseszépet.
Hozza, hogy két kéz
Mindig öleljen,
Szív szava szóljon,
S égig emeljen.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Csöndes az éjjel...

Rovatok: 
Vers

Csöndes az éjjel, csöndes az álom,
Libben a holdfény éj-puha szárnyon.
Hópihe csillan, kész a varázslat,
Hó-puha bundát adva a tájnak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Az első szenteste

Rovatok: 
Irodalom

    Tavasz van. Minden mi életnek mondható elindul egynyári útján, hogy aztán újra nyugovóra térjen egy hófödte álomban. Tavasz, a mindenség reggele, egyetlen szó csupán, mégis mindent rejt, ami csoda: ébredés, születés, élet.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Csengők szavát hallom...

Rovatok: 
Vers

Csengők szavát hallom, de csak a szívemben,
Amúgy csönd van, hideg, végtelen téli csönd.
Csillagszórók meleg fénye ül szememben:
Percnyi boldogság… ’melyről – kérdem én – ki dönt?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Anna álma

Rovatok: 
Irodalom

    Az orvos reggel, már egész korán ért Annáék házához. Sietett megnézni kis betegét, akit éjfél körül hagyott ott, miután sikerült csillapítani láztól égő testének gyötrelmeit. Mikor belépett a kis, állott szagú házba, mindenütt sötét volt, csupán a kislány szobájából szűrődött ki pislákolón a fény.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hópihe pelyhek...

Rovatok: 
Vers

Hópihe pelyhek
Hullnak az égből.
Hó-puha bundát
Ölt a fenyő.
Hó-pici selymet,
Fény-verítékből

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A vándorbot

Rovatok: 
Irodalom

   A kis városszéli fogadóban már kora hajnalban nagy volt a jövés-menés. Ki-ki végezte a maga megszokott, mindennapos dolgát.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A nagyotmondó kovács

Rovatok: 
Irodalom
    A kovácsüllő csilingelő hangja zengőn járta be a kis sárréti falu, Szerep utcáit. Megszokott dolog volt ez abban az időben, fel sem tűnt senkinek, beleolvadt a mindennapok zajába.
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Mer’ a betyár...

Rovatok: 
Vers
Mer’ a betyár subába jár;
Alig várja azt a leány,
Hogy a legény ráterítse:
Meg ne fázzon gyönge kincse.
 
Rácz Endre
Rácz Endre képe

Zörren a fának...

Rovatok: 
Vers
Zörren a fáknak
Jéghideg ága,
Húzza a jégcsap,
S eltörik ő.
Mind a madárnak
Szél ma a társa,
Hűtlen a csélcsap,
Nem szerető.

Oldalak