A szerepi puszta nádban,
Betyárlegény ül magában.
Régi életét siratja.
Bús arcában nyűtt kalapja.

Födele van öles nádból.
Tüzet rakott fűzfaágból.
Derékalja a puszta föld.
Hej, a szegény, de meggyötört.

A szerepi puszta nádban,
Halkan dúdol egymagában.
Bús a nóta, mint a szíve…
Arad felől rossz a híre:

Tizenhat ló van rovásán;
Azon átok, s áldomásán…
Messze bújva a zsandártól,
Sűrű nádban, Dobos Gábor.

Mint a zápor hull a könnye…
„Hej, a halál, hogyha jönne!
Megpihennék nagy magányban…
A szerepi puszta nádban.”

Rácz Endre ©
2017 05. 20. Szerep