Csupán egy apró versnyi bánat,
Mi lelkemből feltör néhanap…
S hogy vers csupán? Igaz! De lelkemből fakad!
Törékeny szó csupán, ócska és súlytalan,
Ki megtépett, megfáradt, s úgy röpül alant,
Mint szárnyszegett madár…
Kit nem bírnak szárnyai, habár még dalra vár.
Nem bűn a szó, mit leírtam oly sokat,
Nem világot megváltó, mennydörgő gondolat:
Szavam csak szó csupán; s hogy szól-e vagy hallgatag,
Ki dönti el, ha lelkemből feltörnek néhanap?
Ne várjatok tőlem nagy csodákat,
Csupán egy apró versnyi bánat,
Mi lelkemből feltör néhanap…
Vigyétek… én vagyok… mert lelkemből fakad!