Enyhe szellő,
Lenge szellő!
Honnan jöttél s merre mész?
Mind e tájon,
Pusztaságon,
Végig futni vagy merész?
Nagy titkait,
Nyűtt kincseit,
Meglátod-e itt alant?
Vagy e tájra,
Rónaságra,
Le sem nézel, úgy szaladsz?
Kinek bőrét
(Télit, pőrét)
Megsimítja lágy kezed:
Nem látod-e,
Nem vágyod-e
Szépségét, mit rejteget?
Tudom nyárban,
Fénysugárban,
Ezer szépet nyújt feléd.
Ám a télben,
Pusztaképpen,
Mint ködös táj áll eléd.
Hej, de mégis,
Van itt szép is!
Állj meg, csak egy percre tán!
Nézz e tájra,
(Tűnt világra)
Mert a Sárrét kincse vár!
Enyhe szellő,
Lenge szellő!
Honnan jöttél s merre mész?
Mind e tájon,
Pusztaságon,
Megállni is légy merész?