Ma csupán a templom csöndjét vágyom én,
Elmerengve néma percen.
S ha felcsendülne mégis, szó, ha szót kér,
Várom… de az igaz legyen!
Ma nem vágyom, nem, nagy hamis szavakra!
Ma nem kell a hazug beszéd!
Csupán annyi, mi rejtve van faladba:
Egy színtiszta, ősrégi kép.
S ha dal csendül: Angyalok dala legyen,
Melytől a szív örömre kész!
S ha felcsendül, benne meglelem helyem,
Mert lelkem így kerek, egész…
Ma szeretnék feledni bajt és gondot,
S hogy a világ mily tétova.
Ma nem kérek szót, lázítót, bolondot!
Ma, hagyj el világ démona!
Ma csupán békére vágyom én, melyet
A templom csöndjében lelek.
Ezt vágyom hát a zajos világ helyett…
Csöndes Karácsonyt, emberek!
