Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió,milló kérész násztáncát járta

Gyermek korom emlék képe
Péter és Pál ölelése
„Megfértek bíz a naptárba”
S falum búcsújában

Forró napsugaraktól érik a gabona
Jó termést ígér a búzatábla
A perzselő nap szinte éget
Ontja a szűnni nem akaró meleget

/Nem forog a Szarvas-i szélmalom
történelmi Magyarország közepe
Nemzeti Összetartozás napjára!/

Nem forog a szarvasi szélmalom!
Nagy lapátjait a zivatar sem hajtja!
Hiába hajtom, tengelyét rozsda marja!
Meg sem mozdul, áll némán magába!

Ragyog a nap, Június napja
Lászlóknak van ma neve napja
Ragyog a nap, kék az ég is
Lászlókat köszöntöm én is.

Szárnyaszegett turul madár
Hova akartál repülni?
Nem tudsz már te a nemzetbe
Újra lelket adni!

A szél vad csikóként üli meg a tájat
Tépi, cibálja, dönti a fákat!
Nem ismer kegyelmet, amerre vágtat!
Tör, zúz, tombol, amerre járhat!

Törzsed öreg, idő marta!
Koronádon számtalan ág rajta
Két rigó fészek bújik szerényen
Gondos rigó szülők rakták serényen

Még állnak a falak,
Égre mementónak kiáltanak!
Ne pusztítsd el a múltat!
A művészetet, kultúrát olcsón ne add!

A mi jó apánk küzdött, harcolt értünk
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta
Boldogan ölelte minden unokája

Megkérdeztem a dalos madártól
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól
Miért hozza az esőcseppeket?

Te vagy a Dal!
Te vagy az ének
Szép hangoddal a versek élnek!
Örömet adsz az emberek szívének!

Nélküled nem lesz több tavasz,nyár!
Élet sivár, nem ragyog a napsugár!
Szomorú ősz jön, hulló falevéllel!
Örök fagyos tél köszönt hóeséssel!

Nélküled, nem lesz több kacagás!
Szomorú a lélek, fáj az elmúlás!
Nem szólal meg tavasszal a rigófészek!
Fecskék, sem a gólyák nem jönnek meg!

Ülök  ez elhagyott szobában, magányban
Ide régóta nem nyitott be senki sem!
Régiek már a tárgyak,
Csak ők tudják, mit jelentenek nekem!

Kinyitom könyveim elsárgult lapjait
Oly sokat olvastam már, teleírt sorait
A múlt homályában csendben elmerülve
Gondolataim visszaszállnak, sors tükrébe nézve!

Szép napsugaras reggelre ébredtem
Bodza virág nyílt, a kertünkben észrevettem!
Édesapám kértem!- Szedjünk bodza virágot,
Sok nyílt belőle, itt, amott!

Szeretettel köszöntöm névnapjukon Margit költőtársainkat. Isten éltessen sokáig, sok boldogságot kívánok én és költőtársaim nevében.

/Ducika emlékére B.Szabadisóstó/
Ültünk a teraszon
A napfénye utolsó sugarait
Küldte át a Balatonon.

Van egy vidék a kis hazánkba
Ősi földje,s strázsáló kapuja
Megállított ő törököt, tatárt
Visszafordította, s megvédte a hazát
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!