szo 07/29/23
Dáma Lovag Erdő...
Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid,
Láttam, mit alkotott az ember,
Szép templomaid, milyen volt a hit.
Békegalamb szállt a légben,
Nyugalmat, szeretetet hirdetve.
Alkotott az okos elme,
A rombolást, ha tudta, elkerülte.
|
sze 07/26/23
Dáma Lovag Erdő...
(dr. Kassa Ildikónak, Budapest)
Mikor neked születésnapod van,
Nekem épp nevem napja.
Ránk mosolygott Isten,
Szeretetét nekünk adta.
Mikor nekem születésnapom van,
Neked közel a neved napja.
Mindketten együtt örülünk, ünnepelünk,
Köszönt az ég is, szeretetet megadta!
|
sze 07/19/23
Dáma Lovag Erdő...
Illatozzatok neki nyíló vadvirágok,
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett,
Tiszta volt a lelke,
Érte éltem, minden bút feledve!
Mondjátok el neki
Dalos madarak, szépen,
Az ő képe szeretet volt a
Szívem közepében!
|
szo 07/15/23
Dáma Lovag Erdő...
Megláttalak drága Magzat,
Még csak Édesanyád takart.
Ő a bölcsőd, védelmeződ,
Kis életednek reményszövőd.
Láttam kis kezed édes mozdulatát,
Lábacskáid sűrű mozgását.
Ökölbe szorított kis kezed,
S mintha hallottam volna üzeneted.
|
szo 07/15/23
Dáma Lovag Erdő...
/Vincze Roland fiam névnapjára/
Ragyog a nap az égen,
Vad szél hajlítja a fákat,
Névnapod mit üzen a mának?
Boldogan ölellek magamhoz.
Hogy megnőtt az én reménységem,
Szívemből a névnapodat ünneplem.
S feltámad a vad nyugati szél,
|
p 07/14/23
Dáma Lovag Erdő...
Ajándék vagy nekünk,
mióta megszülettél,
szüleid, nagyszüleid
boldogsága lettél.
Édes mosolyod,
kedves szavad
örvendezteti lelkünk,
bearanyozza
minden napi életünk.
Csicsergő hangod
madárdal lelkünknek,
édes kacagásod
|
sze 07/12/23
Dáma Lovag Erdő...
/Tűzvész:1993-ban/
Kidőlt, bedőlt kicsi ház
Omladozó fala,
Látszik rajta, szebb napokat megélt,
Szorgos volt a gazda.
|
v 07/09/23
Dáma Lovag Erdő...
Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem,
Rímekben lüktető szeretetem.
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok.
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok.
Vers vagy nekem,
Szó a szép, a fájdalom.
|
v 07/09/23
Dáma Lovag Erdő...
Sűrű viharfelhők gyülekeznek az égen,
Elhalkul a zene egészen.
Viharmadarak szállnak tova,
Elnémult a dal, nincs, ki tovább dalolna.
Nincs, ki dalra bírná a szomorú hegedűt,
Elpattan a húr, a vonó sír egyedül.
Sűrű fellegek szomorúan járnak,
|
szo 07/08/23
Dáma Lovag Erdő...
Vadnyúl szalad át a réten
Fürgén szedte lábát
Lelapul, nehogy meglássák
Fácán rikolt, nyuszi riad
Biztos sok a dolga, de felém szalad
Egy másik nyuszi emlékképe
Gondolatban most megidézve
|
k 07/04/23
Dáma Lovag Erdő...
Emlékeim a múltban járnak,
Mikor illata volt a sárga rózsának,
Mikor szeretettel nyújtottad felém,
Oly boldog voltam én!
Oly boldog voltam én!
Ragyogott a napsugár,
Táncot járt örömében a Dunán,
Szép szavakkal jöttél felém,
Oly boldog voltam én!
Oly boldog voltam én!
|
h 07/03/23
Dáma Lovag Erdő...
Kinyílt a fehér kaktuszvirág.
Távolból gondolok rád,
Akkor is, ha üzenetet már nem remélsz.
Húsz év telt el küzdelemmel,
Vágytam virágnyitásod reménnyel.
|
h 07/03/23
Dáma Lovag Erdő...
/Aratás napján/
Ősi földünk szélén
Pipitércsokrot szedtem,
Búzatábla ringott,
Örült a lelkem.
Egy fekete pöttyös lepke
Repült csokromra, kezemre,
Üzenetet hozott, vagy vitte,
Sosem találtam még ilyen lepkére.
|
szo 07/01/23
Dáma Lovag Erdő...
(férjem, lovag Vincze Ferenc emlékére)
(+2022.09.04.)
Visszatértél hát szeretett városodhoz
Örökre, csendben megpihenni,
Hol nyugalmat ad a föld,
Pihenésed nem zavarja senki!
Szeretted városod, alkottál benne,
Visszatérted harangszó köszöntötte.
Te szólaltattad meg régen lelkét,
Gépeket rászerelve!
|
p 06/30/23
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap tűzkorongja,
Forró melegét ránk ontja,
Sugarai szinte perzselnek,
Ideje már az aratás kezdésnek.
Pipacstenger szépen virít,
Tücsök muzsikája elhalkul,
Nincs zenélni most kedve,
Csak ez a tűző nap ne égetne!
|
h 06/26/23
Dáma Lovag Erdő...
Nézem a gabonát, alacsony a szára,
Nem ismerek én a régi határra,
Mikor sárgán ringott a búzatenger,
Pipacs, búzavirág, margaréta, szarkaláb mellette,
Sárguló magyar búzatenger szívet melengette.
Édesapám vágta elöl a rendet,
Öröm volt a munka a marokszedőnek.
|
sze 06/21/23
Dáma Lovag Erdő...
Ó, Uram, hozzád fohászkodok!
Adj nekünk békét a szívekbe!
Ne szenvedjenek az ártatlanok
A kiszolgáltatott ember, s gyermeke
Adj szeretetet a lelkekbe
|
h 06/19/23
Dáma Lovag Erdő...
Könyörgök a BÉKÉÉRT!
EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel, nézz az égre!
Nézd milyen tiszta, békés az égbolt.
Ragyog a napsugár, nevess rá béklyót.
Béke van, szeretet a szívekben.
Ne oltsd ki fegyverrel belőle!
Bízzál magadban, ne a fegyverekben,
Békéért könyörgök, Hatalmasok, szívetekbe!
|
szo 06/17/23
Dáma Lovag Erdő...
Mesélj, nagyanyám, mesélj nekem
Olyan igazi mesét mondjál el
Apáról mesélj, igaz történetét
Kicsi volt, szerette-e a mesét
S nagyanyó könyvet kezébe vette
Úgy reszketett már öreg keze
Lapozgatott a gyűrött lapok között
Szemébe a múlt emlék költözött
|
szo 06/17/23
Dáma Lovag Erdő...
Megkérdeztem a dalos madártól
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól
Miért hozza az esőcseppeket?
Megkérdeztem a forrás vízétől
Miért zuhog oly sebesen a hegyről?
|