Emlékszel? Ültünk a Duna partján,
Szemben velünk a Gellérthegy
Hallgatott némán.
Egyszer csak megszólalt, s szórta
Millió csillagát,
Szent István nap ünnepe ragyogott ránk!
S hömpölygött a tömeg,
Boldog örömmel tapsolta meg,
Ki ritkán látott ily csodát,
Viszont látta a Dunában a tűzijáték csillagát.
Millió, millió csillag ragyogott a Dunában,
A tükörképe vad táncát járta.
S öröm és boldogság öntötte el szívünket,
Tette széppé a tűzijáték ünnepünket.
Évekkel később, Mátyásföldön
Csodáltuk meg, a távoli tűzijáték mit üzen?
Nem volt ott tömeg, csak mi ketten,
De a boldog öröm ott is megjelent.
Már sok év telt el azóta,
Képernyőről nézzük,
Hogy táncol a csillagok hada,
Ha szívünk lassabban dobban,
Nem ifjú már, soha.
De a szép emlékünk a tűzijátékról
Minden évben visszajár.
Mosonmagyaróvár, 2021. augusztus 20.
(férjemhez, Vincze Ferenchez +)
TM
