A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers (Forradalom, háború elől menekülők)
S elindultak kéz a kézben
Harcok elől, s remény országútján
Rájuk köszöntek ködös nappalok
Hitükkel, melyet követtek, mint vezércsillagot
Elindultak félelemmel és reménnyel
Isten által vezérelve
|
|
Rovatok: Vers Egy őszi ködös reggelen
Kiültek a galambok a háztetőre
Ám a vércse hirtelen megjelent
Galambok sokasága elrebbent
Huss, elszállt a sok galamb
Vércse utánuk, űzte őket messzire
Galambok sokasága eltűnt a ködbe'
Vajon hova szálltak, nyugalmat hol találtak?
|
|
Rovatok: Vers Turul madár, turul madár!
Égi jelként ismét hazatértél
Tüzes lánggal felhők közt repültél
Figyelmeztetsz minket hű madarunk
Vigyázzunk a hazánkra, ha élni akarunk!
Tüzes felhők közelegnek, sokasodnak felettünk!
Ha nem fogunk most össze, elveszünk!
|
|
Rovatok: Vers Lelkem kell, hát nem adom!
|
|
Rovatok: Vers Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő, szinte beszél!
Kik zokognak nagy titokban?
Talán gyermek, kit nem véd paplan?
Vagy egy sötét ősi ellen?
Készül, hogy meglepjen!
Fúj a szél, lombot rázza
|
|
Rovatok: Vers (Vincze Ferenchez - férjemhez) Utolsó könnycsepp arcodon Beszélek hozzád, könnyezel
|
|
Rovatok: Vers Turul madár, turul madár!
Nem ártottál te senkinek
Mégis néha szárnyad, lábad
Törik, zúzzák, verik egyesek
Turul madár, te a magyarság hű madara!
Ne szállj messze, szenvedésed mindenki látja!
Hozz nekünk reménységet!
Béke, szeretet, hit kell a magyarnak!
|
|
Rovatok: Vers (Hédervár) Ragyog az őszi napsugár Minden tél elaltatja
|
|
Rovatok: Vers Ó, hogy szalad az ősz Festegeti a tájat színesre Hullnak a pókhálókra
|
|
Rovatok: Vers Búcsúzik az ősz, hull a fának a levele
Szomorú, bús a cinege éneke
Keresgél, kutat a bokrok alján
Őszapó neki is rejteget valamit, talán
Jobb lesz tőle a kedve
Kis cinege, árva kis madárka
Én szomorú vagyok, gondolva az elmúlásra
Hull a könnyem, de senki ne lássa!
|
|
Rovatok: Vers (Ukrán-Orosz háború) Hát nem volt elég a vírusháború? Kegyetlen az elnyomásuk!
|
|
Rovatok: Vers Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárában úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak
Napsugár a hegyoldalt színesre festette
Rásimul a pára a szőlőlevélre
Fürdik a napsugárban a szőlő fürtje
Sárga-barna leveleket a dér megcsípte
|
|
Rovatok: Vers Olyan nagy csend van!
Vagy csak idáig nem hallatszik
a világ zaja?
Nem zúg a tenger moraja?
Vagy felköltözött a tenger az égre?
Hogy felhőként, vízözönként
a világot elnyelje?
S ránk zúdul vad viharával
Figyelmeztet Isten haragjával?
|
|
Rovatok: Vers Hulló falevél búcsúzik a fától
Hull az eső, búcsúzunk a nyártól
Őszi falevél, színes falevél
Csendben a folyóban útra kél
Eljött az ősz, az avarszőnyeg
Búcsút intek én is neked
Talán egyszer rád találok
Mikor a tavasz új levelet hoz a fának
|
|
Rovatok: Vers Jöjj velem ! Jöjj velem a gondolat szárnyin! Duna parti gesztenyefák
|
|
Rovatok: Vers Zuhog a szomorú őszi eső
Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve
Az eső csak egyre esik
Mintha az égbolt a földre költözne
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette
S jött az ősz esős vad iramban
|
|
Rovatok: Vers Elbúcsúzott a nyár, ködök szitálnak
Egyre várok Rád, de hiába várlak
Elhervad a virág, utolsó szirma is lehull
Nélküled elmúlik az élet vigasztalanul
Nélküled nem ragyog a nap
Szellők is hiába járnak
Borongós ősz köszönt rám
Pedig én visszavárlak
|
|
Rovatok: Vers Napfény városába, Szegedre visszatérve! Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak! Sok év múlt el, idő szaladt
|
|
Rovatok: Vers A vén akác és hajtásai
Vén akácfa, Isten veled!
Utoljára megölellek
Ágad törik, lombod hullik
Kiálltad már évek sokaságait
Vadgalamb turbékolt ágaidon
Harkály gyógyított, már tudom
Mókus lakta öreg törzsed
Árnyat adtál mindenkinek
|
|
Rovatok: Vers Van nekem több költőtársam
|
