Emlékszel-emlékszem?
Fogjuk most egymás kezét,
Felidézzük újra-újra
Gyermekkorunk idejét.

Lépteink tétovák, mint annak idején.
Egyikünk balra, másikunk jobbra lép.
Így idézünk fel múló éveket,
Megélt szép időt, s emlékeket.

Emlékszel-emlékszem?
Volt egy szép fodros ruhád,
S milyen kedves volt Édesanyád!
Milyen nagy volt az iskolánk?
Milyen magas volt a körtefánk?

Kergetőztünk az udvaron,
Estünk, megütöttük térdünk nagyon.
Ki volt első a tornasorban?
Ki ült elöl az első padban?

S mikor búcsúztunk nagy reménnyel,
Virágcsokorral az "ÉLETBE!"...
Szívünk félelemmel s reménnyel tele,
Tanított minket tanítónk, tanárunk,
Becsületre nevelt jó családunk.

S száguldott az idő vonata velünk.
Másképp éltünk, másutt éltünk.
De lélekben most is egy úton megyünk,
Egyenesen, de már tétova léptekkel,
Ballagunk, de lassan, nem sietünk.

Emlékszel-emlékszem?
Az élet emlékké csendesült,
A boldog emlékezés arcunkra ült.
Majd lassan-lassan elengedjük kezünk.
Egymás után, csendben elmegyünk.

Mosonmagyaróvár, 2024. július 26.