Istenem, kiben hiszünk,
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk.
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget,
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra.
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk.
Hallgasd meg könyörgésünk,
Fohászunk hozzád száll.
Ne engedj minket a kárhozatba,
Hallgasd meg kérésünk hozzád fohászkodva.
Segíts bennünket, magyar embereket,
A földről felállni, nem bírjuk már a terheket.
S jöjjön el a Te országod,
Mutasd meg felénk irgalmasságod.
Mert már csak benned bízhatunk.
Tekints le népedre, ne engedd elveszni.
Kétségek, kínok-kínja közt szenvedni.
Mert jó ember a magyar, csak nem bírja jármát.
Elszéledt a világba, elhagyja hazáját.
Nyitva már a határ minden irányban.
Tengerig is futott mélységes kínjában.
S ha már Te sem hallgatod meg
Hozzád szóló, könyörgő szavainkat,
Kihez forduljunk, ily nagy veszedelemben?
Ne hagyj el bennünket ily nagy keservben.
S ha még is meguntad már siránkozásunk,
Legyen meg a Te akaratod, hozzád kiáltunk!
Legyen már végre bűnbocsánatunk.
Ne engedd hű néped széllel szaladni a világba,
Nyújts felé védő kezed kínjában...
Nyisd felénk szerető szívedet, ne engedd elveszni
A magyar nemzetet.
Nevedet örökké imánkba foglaljuk,
Legyen meg a Te akaratod,
Most és mindörökké!
Ámen.
