Hajlik a búzamező,
Gyenge szellő fújja,
Sárga tengert
Pipacs és szarkaláb tarkítja.

Tábla szélén búzavirág nyílik,
Érlelő napsugár kalászba bújik.
Érjél búzatenger, legyen bő termésed,
Parasztember munkáját te koronázd meg!

Minden évben újra, újra emlékezünk,
Eljön a mi hazánknak szép ünnepünk.
Tűzijáték fényei ragyognak az égen,
Tükörfényük a Duna vízében.

Emlékezünk államalapító István királyra,
A magyarság minden évben nagy összekarolására.
Királyunk megmutatta nekünk az utat,
Az ország fiai csak akkor győznek, ha összefognak!

Mert mi összetartozunk!
/Nemzeti Összetartozás Napja/

„Mint bontott kéve,
Széthullt nemzetünk”

De mi összetartozunk!
Összefog anyanyelvünk,
Szívünk!
Nem győzhet rajtunk
Ádáz támadás!
Vágtathat fölöttünk
Villámok hada, felhővonulás!

A nap hajnalsugara
Ébresztette az alvót,
A fákat sűrű, fehér köd lepte,
Csend honol most a völgyben.

Aludt a lent, köd ült fölötte,
És én álltam a hegy oldalon,
Nekem már ragyogott a napom,
Pintyőke énekelt vidáman.

Egyszer én is voltam ifjú és titán,
Táncot jártam a gerendán,
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem!

Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel!
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
Mert bennük volt a tudás és a hit!

Mikor megszülettél,
Vad vihar rázta a fákat.
Becsuktam ablakom, fáztam.
Én voltam a legboldogabb édesanya
Ezen a kerek világon…

Féltettelek, óvtalak minden széltől,
Vihartól, erős napsütéstől.
Te voltál akkor a legféltettebb kincsem,
Én a születésed soha nem feledem!

Hogy szaladnak a fák!
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba,
Sok jót, szépet, bánatot cipelve.

Száguld az életvonatom velem,
Néha megáll, jön egy új állomás,
Nem tudja, milyen nehéz az elszámolás,
Közeledik már a végállomás.

Napfényes Hortobágyon
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.

Idejárnak itatni a csikósok,
Nyári nap melegétől
Kitikkadt a gémes kútjuk,
Szomjukat oltják gyönyörű lovuk.

Sárgulnak a növények,
Hisz a nap melegét ontja,
Túzokmadár a párját
Rikoltva hívja.

Látod, kicsim, itt a földgömb
A mi hazánk egy kis pont rajta
Kárpátok hegyei átkarolja
Magyarul beszélnek
Magyarul zeng itt az ének
Panaszok és keservek

Magyarul becézett édesanyád
Bölcsőd ringatva vigyázott rád
Első szó is ajkadon magyar
Ne feledd soha, ha az idő mást akar
Látod, itt a térképen kicsi hazánk

Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja.
Uralkodik már a pénz embermillióin,
Fegyver pusztít, s jön a halál, s a kín!

Istent tagad, gyilkolja papját,
Hitet gyaláz, így hirdeti igazát.
Nem kímél sem gyermeket, sem anyát,
Öli halomra áldozatát.

Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid,
Láttam, mit alkotott az ember,
Szép templomaid, milyen volt a hit.

Békegalamb szállt a légben,
Nyugalmat, szeretetet hirdetve.
Alkotott az okos elme,
A rombolást, ha tudta, elkerülte.

(dr. Kassa Ildikónak, Budapest)

Mikor neked születésnapod van,
Nekem épp nevem napja.
Ránk mosolygott Isten,
Szeretetét nekünk adta.

Mikor nekem születésnapom van,
Neked közel a neved napja.
Mindketten együtt örülünk, ünnepelünk,
Köszönt az ég is, szeretetet megadta!

Illatozzatok neki nyíló vadvirágok,
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett,
Tiszta volt a lelke,
Érte éltem, minden bút feledve!

Mondjátok el neki
Dalos madarak, szépen,
Az ő képe szeretet volt a
Szívem közepében!