Lassan, szomorúan ballagok.
Rám tekintenek színes falombok,
Levelek hullnak utánam,
Egy-két levélre sorsom írva van.
Írva van egy-két üzenet,
Életemben egy-két jó, rossz tett.
Vidám, szomorú percek megjelölve,
Szomorú is, ne csak a jót feledve.
S továbbmegyek, lassulnak lépteim,
Madár dalol, visszatérnek szép emlékeim.
Erdőn, hol sima, hol göröngyös út vezet,
Ne feledjem fájó emlékeket!
Ragyog a napsugár, én továbbmegyek,
Fák susogják, utam erre vezet.
Dalolok én is, de dalom nem hallják már,
Elnyeli az erdő mélye az élet vidám dalát.
Vadgalamb búgja évei sorát,
Énekszóval hívogatja párját.
Hívnám én is, de már halkan felel,
Elmúlt éveket az erdő nyeli el.
Kakukk szólal, jósolja éveim,
Egyre fogynak, lassulnak lépteim.
Dalolok, mintha nem fájna semmi,
Lassan, göröngyös úton az erdő végére fogok érni!
S rám vár egy nagy fény, világosság,
Tudom, Istenem, az erdő végén te vársz rám.
Hulló falevélből számolod éveim,
Olvasod jó, vagy rossz tetteim.
S tudod, utamon mindig benned voltak reményeim!
Utam végén hagyok egy-két jelet.
Hogy erre jártam, ne feledd!
Mosonmagyaróvár, 2022. július 22.
