Napfényes Hortobágyon andalog folyója,
Nádassal benőtt annak partja.
Idejárnak itatni a csikósok.
Nyári nap melegétől kitikkadt a gémeskútjuk.
Szomjukat oltják gyönyörű lovuk.
Sárgulnak a növények,
Hisz a nap melegét ontja.
Túzokmadár a párját
Rikoltva hívja.
Zizeg a levegő a nap sugarától,
Nincs egy árnyék, se közel, se távol.
Tücsök is hallgat, nincs zenélni kedve,
Ember és állat is szenved a nagy melegbe.
Nap izzítja a levegőt,
Mintha kenyeret sütne.
Csend ül a rónára,
Csak a csikós gondol lovára.
Napraforgótábla tekinget a napra,
Forgatja fejét, mosolyog rája.
Nádirigó füttyent patak széléről,
Neki is kijutott a nagy melegből.
Szép vagy Hortobágy, amerre tekintek,
Gyönyörködve látom sok színedet.
Magyar róna arca így köszön nekem,
Tájadra én így emlékezem.
Delelő gulyára, legelő juhnyájra,
Délcegen vágtató csikósra, s lovára.
Régen jártam arra, gyönyörködtem benne,
Hortobágyot, s az embert soha nem feledve.
Mosonmagyaróvár, 2015. augusztus 1.
