(Világ Költészet és Boldogság Napjára.)

,,Hol a boldogság mostanában?"
Kérdezte tőlünk jó apánk
,,A meleg fűtött szobában!"
Feleltünk rá mi testvérek boldogan.

Hol a boldogság mostanában?
Felragyog a nap, olvad a hó a határban
Hóvirág kinyitja fejét
Erdő mélyén megszólal a nyitni kék

Reményt vesztve
Mész porzik az út utánad
Nehéz súly, gond nyomja vállad
Holnap hova hajtod le fejed
Tudod ezt a sorsot nem érdemelted!

De megállj, utak bús vándora!
Ne futamodj meg hazádból soha!
Nem vár rád Kánaán, mézzel telt folyó
Itthon kell maradnod az lenne jó!

Sándor, József, Benedek
Mi történt veletek?
Sándor zsákja kilyukadt
Hozta nyugatról a szélvihart

József ébredt ragyogó fénnyel
Zsákjában dara, tele hópehelyjel.
Fényes nappal zsákját vállára vette,
Lyukas volt az is, nem vette észre.

Kedves Zsuzsi! 
Engem is  nagy öröm ért. Több versemre, így Március 15. versemre, amit itt veletek is megosztottam (Más ez az ünnep) A Mercy Rádió - ahol csak magyar dalok szólnak -,.... főszerkesztője felolvasta a rádióban is verseimet és verses-videót készített belőle, belőlük..(7 versről) és feltette a Yutubra is.

Ragyog az ég, ragyog a fény,
Március 15-e ünnepünk egén,
Szivárvány száll fel az égre,
Piros, fehér, zöld színben.

Zászlóink csendesen lobognak,
Üzenetként a magyaroknak,
Üzenet a hős márciusról,
Szívében ünnepel, ki ünnepre gondol.

Mikor megszülettem,
Édesanyám átölelt engem,
Ibolyával jött a tavasz,
Bombázó gép zúgott,
Március tizenegyedikén,
Csorna egén.

Mikor megszülettem.
Dúlt még a gyilkos háború.
Tavasz jött, lassan, szomorún,
Bokor alján nyílt a hóvirág,
Ország rázta le egyik láncát.

Mit susog a száraz falevél
Az avarban a hóvirágnak?
Eljött a tavasz, itt az ideje
Nyílj ki, téged már várnak

Takargattalak, míg itt volt a tél
Legyen tőled a táj hófehér
Eljött a te időd,mindenki szeret
Most nyisd ki kelyhedet

„Régi dicsőségünk”hova vesztél?
Régi homályokban hova tűntél?
Pásztor tüzek gyúlnak
Azok messze világítanak
A nagy világba futott magyaroknak
Pásztor tüzek gyúlnak
Ropog a rőzse lángja
Fényt derítenek ősi homályra
Hogy felébredjetek kesergő nép
Ne szaladjatok a nagy világba szét
Szomorú sorsotok itthon figyelmeztet

Amikor összeteszed a két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg Istened
Hozzá fohászkodol

Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen tégedet

Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes Isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed

Hiába mondod!
A madárnak ne énekeljen
A vándornak útra ne keljen
A napnak ne adjon meleget
A szívednek, nem lesz több szeretet

Hiába mondod!
A szellőnek ne fújdogáljon
A felhőnek alacsonyan szálljon
Ne sírjon esőcseppet, várjon
A szívednek ne hallucináljon