Hazánk egén felragyog a szivárvány,
Mint piros-fehér-zöld kokárdán.
Ünnepre szólít, felrázva bennetek,
Ne aludjatok, emlékezzetek !
Emeljétek fel búsan lehajtott fejetek,
Petőfire s többi márciusi hősre emlékezzetek!
Gyúljon lángra szívetekben a szabadság lángja!
Ne meneküljetek messze a nagyvilágba!
Petőfi hazatért, s Ti elhallgattátok,
Csontjait titkos koporsóba zártátok...
A szabadság szellemét nem lehet bezárni!
Márciusi ünnepünk meg kell ünnepelni!
Ünnepre szólít minket a szabadság madara,
Lehajtott, bús fejjel nincs, ki szavalna.
De szívetekben kigyúl ismét a szabadság lángja,
Nemzeti lelkünk, hogy felrázza.
„Talpra magyar!” hív az évforduló!
Ne sirasd nemzeted, nem kell még koporsó!
Ha kufárok hada is sírunkat kiássák,
Talpra állunk mi, nem vagyunk gyávák!
Ragyog a szivárvány fenn az ország egén.
Nem lesz itt a nemzet szolga és szegény!
Nemzeti hőseink ismét felráznak bennünket,
Nem hagyják béklyóban e tűrő nemzetet.
Nemzeti örökségünkre jól vigyázzatok!
Vezessen minket az Ő vezércsillaguk.
Ünnepünk méltó legyen, akár a hősi emlékezet!
Ha nem, bennünket a szégyen sírja betemet!
Mosonmagyaróvár, 2015. március 15.
TM
