szépen ragyogsz!
Mint a Notre-Dame-i angyalok,
Mint az Eiffel torony,
Vagy Mona Lisa mosolya,
Szajna folyóban fürdő nap sugara.
De mi történt veled?
Egy ökölcsapás emléked befestette!
Szajna vize fodros, mérges lett tőle!
Nem ragyog oly tisztán a nap feletted!
Magadban hordod ezután fájó emléked!
Párizs, te gyönyörű, folt esett a neveden!
Egy ökölcsapás!
Ami nem onnan jött, akitől várták!
Nem győzelem, valami más!
Ne engedd, hogy ez így legyen!
Hiszen te fenn ragyogsz a művészet egén!
Vagy ez a világ fordult fel ifjúkorom óta?
Emlékeket rólad összemosta?
Csend és nyugalom feletted is elszállt,
Megváltozott nagyon egy ökölcsapásra ez a világ!
Ne hagyd, hogy szép neveden folt essék!
Mosolyogjon a nap rád is, mint eddig.
Nyugodjanak le Szajna folyódnak habjai!
Egy ökölcsapást fájlal mindenki!
Mert az olimpiát a küzdő ember becsüli.
Az Isten is szereti!
Mosonmagyaróvár, 2024. augusztus 4.
