Ismét fellángolt a pusztító tűz
Láng nyelve nyargal  tájon
Zokog aki megéli
Menekül, ki életét félti

S fúj a szél a kegyetlen
Sem embernek,
Sem állatnak nincs kegyelem
Vad csikóként vágtat a tájon
Felperzsel mindent,
Nincs ki útjába álljon.

Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom, a várakozás
Mesét mondok ami csodás

Télapó megigazgatja szakállát
Ideje már elindulni
Gyerekekhez útra kelni
Kikészíti a szánkóját

Gyertya lobban 
Advent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét

Harang kondul szép a hangja
Templomba hív áhítatra
Advent napján,szíved vizsgáld
Szóljon Istenhez hittel imád

Imádságot mondj hitünkért
Családunkért,nemzetünkért
Legyen ünnep minden napod
Gyermek Jézust így várhatod

Betlehemi jászol fölött
Fényes csillag ragyog
Hírdeti fényességgel
A Megváltó megszületett!

Ragyogj csillag, mutasd az utat
Gyermek Jézus jászolához
Vezess el mindnyájunkat
Hogy fény, s szeretet
Árassza el szívünket

Édesanyámra gondolok,
Ha ajándékot horgolok
Karácsony közelgett
Gondoltam csillag terítőt készítek.

El is kezdtem Luca napján
Két kezem járt szaporán
Kis csillagvirág mégis oly kevés,
De nem adtam fel a reményt

Szegedi Karácsony 

Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő
Díszbe öltözött
Hísz a Karácsony eljő
Fények ragyognak ág koronáján
Színes csillagok világítanak ágán

Ó milyen csoda szép
Ünnepi ruhája
Gyermeki örömmel
Felnőtt is csodálja

Decemberi éjben kigyúltak a csillagok
Milliói fényük ragyog,csak ragyog
Hold is felvágtatott
Göncölszekérrel az égre
Pitvara fénylik, hideg fénnyel
Azt mondja a fáma
Hideg szél lesz másnap
Ha nagy pitvara van a holdnak sugarának
Szél hozta a hideget, tombol jókedvében
Hajlongtak a fák, sírtak az ágak

Elbúcsúzott az ősz, levél ruháit levetette
Álmosan kel fel a nap, nincs kedve
Hűvös hideg napok járnak
Búcsút intenek a tegnapi napsugárnak

Adjatok a szegénynek!
Egy tál meleg ételt
Takarót, ruhát
Szobát fedélnek

Mikor  látod a gyermek szenvedését
Mikor nem jut neki kenyér
Mikor asztalán nem gőzölög az étel
Mikor nem jut ruha,s könny ül szemén

Lajta partján andalogva
Halk léptekkel az avarban
Őszi lombok, fűzfa ága
Belesimul a Lajtába

Gondolsz-e néha rám?
Mikor hull a fáról a levél
Mikor vad viharával zúg a szél
Mikor hó szállingózik a tájon
Mikor befed mindent a téli álom

Feketén, vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jajkilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért 
Az elárasztott, szétbombázott tornyokért
Az üresen maradt roncs padokért
A keresztre feszített Jézusokért
A stációkért, a freskókért, az ablakokért

/Siess Zsuzsanna ikonfestő szép festményéhez/

Hirdettétek „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán
Mégis a templomok csendjében
Kínok közt a keresztről néz le ránk.

Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk
Ne kerüljön értünk keresztfára.

Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag, fényes csillag
Hol a Messiás megszületett, mutatva az utat

Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk

A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk, szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk

Elefánt család él Afrikában
Nagy híre van a szavannában
Trombita hangja messze száll
Tudtul adja hol, merre jár