p 03/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény,
Egy suhintásra olvad a jég.
Mátyás megtörte jegét.
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek,
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek,
|
p 03/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Itt a farsang vége, tél ideje lejár,
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár.
Rőzsét gyújtunk, magasan lobogjon,
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon.
Más monda is járja,
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra.
Bárányok bundáját magukra aggatták,
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!
|
cs 02/29/24
Dáma Lovag Erdő...
Dereng már a hajnal,
nap ébredőben.
Nap sugarait szórja
erdőre, földre.
Megszólal a rigó,
pacsirta is zengi:
Kikeleti tavasz, jöjj,
vár mindenki!
Ragyogj napsugár,
a határ téged vár.
Elvetett magvak
mozdulatra készek.
Örülünk a hóvirág
tengerének.
|
sze 02/28/24
Dáma Lovag Erdő...
Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll,
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nem soká.
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll,
Köszöntő énekét énekli,
Mert megjött a napsugár,
|
k 02/27/24
Dáma Lovag Erdő...
(Vincze Viktória és Míra unokáimhoz)
Előttem az utódom, mosolygós kis arca,
Meséit, verseit most épp kigondolja.
Mesél nekem természetről, történetekről,
Állatkákról, abba nem is hagyja!
Én hallgatom nagy bölcsen,
Rám ragyog kedves kis arca.
Mesét ő mond nekem,
Boldog tőle a szívem.
|
cs 02/22/24
Dáma Lovag Erdő...
(dr. Nagy Sándor barátunk emlékére)
Fenn, a soproni hegyek ormán,
Beköszöntött a tavasz igazi sugarán.
Vadgalamb turbékolja, hívja a párját,
Fészkét igazgatja, hozza az ágat.
Hóvirág kacsingat, hinni nem akarja,
Napsugár őt ilyen korán szólítgatja.
|
cs 02/22/24
Dáma Lovag Erdő...
(a soproni Szívszanatóriumba)
Öreg fenyő, köszöntelek,
Nagyra nőttél, csemetéid átölelnek.
Februári hideg szél
Rázza törzsed, nem kímél.
Törzsed kopott, repedezik,
Kis fenyőid átölelik.
Széltől féltve vigyáznak rád,
|
v 02/04/24
Dáma Lovag Erdő...
Gondolj rám!
Ha nincs tőlem üzenet,
Ha nem is jön tőlem levél,
Itt vagyok még veletek
Az élet peremén.
Gondolj rám!
Ha hideg tél hajlítja az ágat,
Ha nem hallod a madár énekét,
Gondolj rám, mert megjövök
Akkor is, ha havat fú a szél.
|
szo 02/03/24
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a Hold február éjszakáján,
Nézem színét, megváltozott talán.
Kék és vörösben tündököl a fénye,
Ilyen régen volt, vagy százötven éve.
Mit jósol nekünk, egy égi jelet?
Mit fest fel az égre, üzenetet?
Tüzes fényével int le ránk,
Majd kékre, szép reményre vált?
|
szo 02/03/24
Dáma Lovag Erdő...
Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virág-nyitogató méhek zümmögése,
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi, bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása,
De mindez csak veled,
Soha, soha nem nélküled!
|
p 02/02/24
Dáma Lovag Erdő...
Kertünkben kinyílott a hóvirág,
Első tavasz hírnök hófehér szála,
Nincs, ki velem együtt megcsodálja,
Hosszú vándorútra mentél!
Távol vagy tőlem, elválaszt a tél,
De veled van mindig szerető szívem.
Emlékeinkhez most is visszatérek,
Visszaköszönnek hóvirág emlékek,
|
sze 01/31/24
Dáma Lovag Erdő...
Elém sodor sorba emlékképek,
Érő búzatábla s búzavirága,
Virágzó mezők, zöldellő vetések,
Édesanyám által dagasztott kenyerek.
Dagasztó teknő mellett állok,
Kis sámlin én is dagasztóvá válok,
Drága Édesanyám megmutatja,
|
k 01/30/24
Dáma Lovag Erdő...
(Elbeszélő költemény)
Norbi, emlékszel még kis korodban,
Mikor kirándultunk a szomszéd városban.
Te megálltál egy kirakat előtt csodálkozva,
Egy kis autó futott, lámpája kivilágítva.
|
v 01/28/24
Dáma Lovag Erdő...
(elbeszélő költemény/
Tavasz volt, faültető tavasz,
Fáradoztam, kiirtsam a gazt.
Csemetefát ültessek helyette, szépet,
Ha Isten is akarja, megéled.
Mélyebbre kell a gyökeret ásni!
Szólított meg egy ember,
Kész volt segíteni,
S ültettük a csemetét,
Szép termés lesz rajta.
|
v 01/28/24
Dáma Lovag Erdő...
Mikor tombol a tél,
Szegény ember csak remél.
Mikor faágat cibálja a szél,
S hidegtől zörög az ablakod,
A magányban csak emlékeid hordozod.
Akkor eluralkodik a csend a szívedben,
Ami mindent befed lelkedben,
S hóviharfelhők úsznak az égen.
|
cs 01/25/24
Dáma Lovag Erdő...
Elbúcsúztam tőled,
Mint fától a levél,
Halk zizzenéssel földet ér,
Vége lett, ennyit ér.
Nem fáj már az ősz,
Elszunnyadok, lassan jő a tél,
S ha új tavasz jön,
Szívem új reményt ígér,
Ágaimon jön új levél.
Virágillattal simogat a szél,
Húrok dallamával itt a nyár,
Zöld levéllel lombsátor vár,
S nem nézek vissza már.
|
v 01/21/24
Dáma Lovag Erdő...
Dél van, delet harangoznak,
De más ez a harangszó,
Lelke van a dalnak, harangnak.
Más, mint eddig szólt,
Most a” Himnuszt” zengi
Fel az égig, Isten is örül neki.
Dél van, lelke van a harangnak!
Magyarok, hallgassátok, nektek dalolnak
Hegyek, völgyek, Duna is visszhangozza,
Legyen már szívetek, fületek e Himnuszunkra!
|
szo 01/20/24
Dáma Lovag Erdő...
Sötét hófelhő tornyosult az égen,
Nap gyengén visszaköszön lemenőben.
Mintha narancssárgák lennének a hófödte fák,
Némán állnak, nézik a nap búcsúját.
S csend van, a város zaja sem hallatszik,
Összehúzza magát kicsire az ember, fázik.
Ebben a hideg téli estben én is hallgatok,
|
p 01/19/24
Dáma Lovag Erdő...
Még egy utolsó nap
(UNIÓS csatlakozás 2004. május 1.)
Még egy utolsó nap, olvadunk!
Mindegy akarunk, vagy nem akarunk!
GYŐZELEM! UNIÓ! Kivel, mivel?
A földünk még a mienk,
Alólunk tűnik el!
Versenyben leszünk a semmivel!
Ha bírjuk, igen, ha nem, ELVESZÜNK!
Keserű lesz életünk!!
|
sze 01/17/24
Dáma Lovag Erdő...
Most kell megmutatni!
Most kell összefogni!
BÉKÉT akarunk, s nem háborút!
Nem idegen betolakodót, ki ránk nyitja a kaput!
Most kell hazánkat megvédeni!
Minden ellenséget elkergetni!
Vezetőink is megmutatják,
Országunkat senkinek nem adják!
|