p 02/20/26
Dáma Lovag Erdő...
Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel,
Ne aludjon a hazaszeretet el.
Hazám minden kis zugában lobban,
Őrizzük szívünkben, otthonunkban.
Őrzöm a tüzet a szavak ritmusában,
Melegedjen mellette, kiben hazaszeretet van.
Melegedjen mellette, kinek lelke fázik,
|
cs 02/19/26
Dáma Lovag Erdő...
Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll.
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nemsoká...
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll.
Köszöntő énekét énekli,
Mert megjött a napsugár.
Te vagy a napsugár nekünk,
|
h 02/16/26
Dáma Lovag Erdő...
Tudtuk, hogy elmész egyszer,
Megtérsz oda, hol nincs visszaút.
Tudtuk, hogy szenvedés is az élet,
Mindenkinek így vagy úgy, kijut.
S erős vigasztalja a gyengét,
Földről felemeli.
Szeretet az segít, ad reményt,
Vigasztalja, a nap még kisüt neki.
|
v 02/15/26
Dáma Lovag Erdő...
Ó, díszes madarai a világnak,
Hazámra mily fagyöngyöt szántak.
Szép tollú madarak énekeljetek,
Csőrötökbe ne fagyöngymagot vigyetek.
Ne szálljatok szép hazám
Dús lombú fájára!
Ne hozzatok élősködő
Fagyöngyöt rája.
|
szo 02/14/26
Dáma Lovag Erdő...
Ősz volt, hullottak a falevelek,
Meghatódva tervezni mentem.
Emlékeim mindig visszatérnek,
Elém jönnek ifjúkori alkotó képek.
Mikor még összetartott az ország,
Mikor pártok még nem osztották,
Mikor bankok nem gyötörték a népet,
Volt jövő, az lakott, ha épített.
|
sze 02/11/26
Dáma Lovag Erdő...
Fontos ember lett belőlem,
Mikor iskolaérett lettem.
Kinyílt az iskola nagy kapuja előttem,
Szép hátitáskám a hátamon cipeltem.
Volt abban mindenféle,
Elég lesz, gondoltam, egy évre.
Szorongtam igaz lelkemben,
Mikor az osztályt megláttam, meglepve.
Olyan volt mindenki, mint én, diák,
Cipelte hátán a hátitáskát.
|
k 02/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Felragyogott a nap az ég peremén,
Mégis fagyos tél van, hideg tél.
Kemény jégpáncél takarja a tavat,
Hollók kárognak fákon, s alatt.
Szürke fellegek kúsztak az égre,
Eltakarván előlünk a nap fénye.
Felébredt szél zörgeti az ágat,
Alvó medve barlangjában is fázhat.
|
k 02/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Védd meg a könyvet!
Szép magyar anyanyelvünket!
Nem tud így írni más nemzet,
Nem fűti ily heves lelkület.
A könyv szép magyar szó, kincstakaró,
Édesanyád tanította mondanivaló.
Védd a könyvet, kultúránk benne.
Ne engedd szaggatni, lelked elveszne!
|
k 02/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Fogjunk össze, amíg lehet!
Ne lázítsa, pusztítsa senki a nemzetet!
Csodáljon minket a világ!
Összefognak ismét a magyarok.
Ez lelküknek, szívüknek erőt adott.
Mert nagy a világban a veszedelem.
Égből, földről, embertől kegyetlen a pusztítás.
|
h 02/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Itt a farsang vége, tél ideje lejár,
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár.
Rőzsét gyújtunk, magasan lobogjon,
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon.
Más monda is járja,
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra.
Bárányok bundáját magukra aggatták,
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!
|
h 02/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Olyan vagy nekem,
Mint a lámpa fénye.
Életem sötétjében
Világítasz még nekem
Ott túl a fény özönén.
S hangod sem hallom én,
Mégis világít, mint lámpafény.
Olyan vagy nekem,
Hol tavaszi virágzással,
Hol nyári nagy meleggel,
Hol őszi lombhullással,
Hol téli zúzmarával
Jössz felém, s bántod szívemet.
|
v 02/08/26
Dáma Lovag Erdő...
Felragyogott a nap az ég peremén,
Mégis fagyos tél van, hideg tél.
Kemény jégpáncél takarja a tavat,
Hollók kárognak fákon, s alatt.
Szürke fellegek kúsztak az égre,
Eltakarván előlünk a nap fénye.
Felébredt szél zörgeti az ágat,
Alvó medve barlangjában is fázhat.
|
szo 02/07/26
Dáma Lovag Erdő...
Mely szemedbe ragyog,
Hozd a szeretetet,
Melyet szíved nekünk adott.
Vidd a mosolyod!
Hogy lássa az egész világ
Őszinte szíved sugarát!
Hozd a fényt magaddal!
Hisz öröm követ, ha lát!
Huncut mosolyodtól kigyúl a láng,
|
szo 02/07/26
Dáma Lovag Erdő...
Végre felragyogott a nap,
Szórja, teríti sugarát.
Szállnak az égen gágogó vadlibák.
Köszöntik a napot,
Mely végre felragyogott.
Olvad a jég, a hó.
Nincs már a fákon hótakaró.
Azért a természet hálás lesz érte,
Tavasszal kinyílnak a virágok örömünkre.
|
p 02/06/26
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzom, búcsúzni fáj,
Eltűnt a szeretet, ami várt.
Rohanó életünkben elfogy a szeretet.
Ami megmarad, a hideg tél, s csak a vágy.
Megálljatok, szólnék hangosan!
A fájdalom nem látszik, amit a szív takar.
Szomorú a lélek, elmúlt az élet.
Lassan vonszolod fáradt lépteidet.
|
cs 02/05/26
Dáma Lovag Erdő...
Mint szomjas szarvas
Hűs forrást keresve.
Úgy vágyik a szívem a kikeletre,
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi,
Itt a tavasz, fennhangon énekli.
Mint a széncinege csicsergi,
Nyitni kék, nyitni.
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre,
|
sze 02/04/26
Dáma Lovag Erdő...
Tavasz, boldogság te vagy nekem,
Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virágnyitogató méhek zümmögése.
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi, bágyadt napsugár búcsúzása,
|
k 02/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Hozzám tartozol,
Mint fűhöz a harmat,
Mint naphoz a fény,
Mint fához a levél.
Hozzám tartozol,
Mint zivatarhoz
A villám,
Mint virághoz az illat,
Mint édes mosoly
A gyermek arcán.
|
h 02/02/26
Dáma Lovag Erdő...
Hóvirág, hóvirág, nyitja a szirmait,
Boldog öröm szívének, ki rátekint.
Napsugár csalogat,
Nyisd ki szirmaid.
Hóvirággal üzented,
Eljön a tavasz.
Szívünkben új reményt fakaszt
a szeretet.
Hóvirág, hóvirág, ujjong a lelkem.
|
v 02/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Megváltozott életünkben
Minden eladó,
Csak a szeretet a szívünkben,
Amire nem kell foglaló!
Gyermeki szeretet igazi kincset ad,
Aki nem érzi, szíve szeretete kiapad.
Boldogság tölt el, ha gyermeked átölel,
A szívből jövő szeretetet soha ne feledd el!
|